2016-09-18

Majdnem

Majdnem lett egy nyugis, együtt (na jó, egy 1 km-es körön belül) töltött napunk. Majdnem lett egy este, amit nem egyedül viszek.

Nem tudom, mi történt, egy bazi nagy karambol, lakástűz, vagy váratlan árvíz, és tudom, hogy ilyet nem illik, mert valszeg megvan a maga baja, de szarjon sünt, aki miatt leves után elrohant.

És most meglepem a gyerekeket azzal, hogy le kell feküdni. Igen, ma is. Nagyon durva vagyok. Ha innék alkoholt, most gurulna a feles...


2016-09-08

Csak Janka

Jankiék az első igazi ovis napon kirándulni mentek. Szülőin volt róla szó, de nem mondták biztosra, mivel akkor épp egy rövid őszbetörés volt az időjárásban. Persze nem is raktam neki kaját, mert hát csak szóltak volna. Persze mentek, és kellett volna, de nem én voltam az egyetlen, óvónénik megoldották. Hazafelé nanáhogy megkaptam a kisasszonytól a beosztásom, hogy de raknom kellett volna :) hazaértünk, azonnal túrni kezdett a dobozos fiókban, előkotort néhány megfelelő dobozt, vágott magának uborkát, felvágatott velem két zsemlét meg némi szalámit, megcsinálta a szendvicseket, bedobozolta, kerített egy üres sportkupakos üveget, elmosta, rakott bele vizet, majd mindent be a hátizsákba. Sikerült meggyőznöm, hogy a hűtővel jobban jár :) úgyhogy most ott figyel bent a holnapi kajája a kirándulásra.

Magad uram, ha szolgád nincsen :)

2016-08-29

Nyárvege

Olyan ez az utolsó hèt itthon a négy gyerekkel, mint amikor nagyon mèly vízből jössz fel, és már fogytán a levegőd, kezd szúrni a tüdőd, de már látod, hogy átdereng a fény, és tudod, hogy mindjárt áttöröd a felszínt, és vehetsz egy hatalmas levegőt, csak még addig tarts ki! Valahol az agyad mélyén azt is tudod, hogy odafönt vihar van, és bazi nagy hullámok, és egyáltalán nem biztos, hogy jobb lesz, de annyira kell már az az egy nagy levegővétel, hogy ezzel nem foglalkozol, csak nyomod magad fölfelé.

Köszönöm, hogy elmondhattam.

2016-08-26

Nyaraltunk

Vadása-tó, itt , nagyin korrekt volt. Zsombi pecázott, volt fürdés is a nem túl meleg :) tóban, jártunk itt-ott kastélytól vízierőműig, találtunk ládákat, megkötöttem egy Sárisapkát, 15x túlettem magam. Képek gyűjtés alatt :)

2016-07-08

Szóval igen, ritkán írok, akkor is keveset. Pedig fejben naponta több poszt fogalmazódik, többször ott a mentális könyvjelző, hogy ezt is, ezt is meg kéne írni, erről is mennyit lehetne. Elsősorban persze az idő, hiszen egy hosszabb, ne adj isten, mélyebb poszthoz igencsak jól jönne, ha nem másfél perc lenne egyben a leghosszabb idő, amit "Anya!" nélkül tudnék tölteni, de hát ez esélytelen még egy darabig. Apámat is lopott ötperckben gyászolom, nem is túl hatékony. Aludni is csak azért alszom, mert muszáj, egyébként baromira sajnálom rá az időt - főleg, hogy az olyan idő, mikor egyedül lehetnék! Másodsorban meg az..... nem, nem mondanám ihletnek, mert az van, rengeteg dolog jön szembe, ami beindítja a betűvetőt, szóval nem az ihlet hiánya. Inkább a hangulaté. Hogy ez is egy "kell" a napi hatszázhetvenöt másik "kell" mellé. Vagyis inkább kellene, ugye. Ha ide is jutok, amit írok, jórészt törlöm is, nem olyan, nem azt akarom mondani, amit leírni sikerül. Akkor meg minek? Pedig tök nagy terveim voltak blogilag (is).

Nem zárom be, azt azért nem :) de marad ez a teljesen random naplója az életünknek. Legalább néha. Mégha sok szempontból az elmúlt pár év - és a jelen is - olyan, hogy szívesen felejtenék belőle dolgokat, azért vitathatatlan, hogy van, amit meg kell örökíteni.

Evvan. Bocs.

2016-06-22

Esseleszjobb...

Gyerekkéz :) szóval miután Sára határozottan nem akart aludni menni, gondoltam, megtízóraizok. Találtam egy fokhagymás kiflit, jó, ez belefér, én ezt most megeszem. Ülök a konyhában, falatozom, egyszer csak megjelenik nyűglődve Sára, elkezd húzni, mondom, megyünk fel? Bólogat. Mondom, én ezt most megeszem, és utána megyünk, két perce még nem akartál menni. Rám néz, a kiflire mutat. Mondom, kérsz? Bólogat. Kezébe adom, ő meg azzal a mozdulattal bevágja malacos vödörbe, és hangos, felháborodott dededededededékkel elkezd húzni a lépcső felé :D

Még nincs két éves, jajmileszitt :)

2016-05-12

Járababa

És akkor most már biztosan jár a gyerek, már nem a mászást helyezi előtérbe, már nem is muszáj fogni a kezét, egyértelműen jár.

Nem kapkodta el, már a helyi fejlesztőcsaj telefonszámát is megszereztem, pedig nem vagyok egy paramami :)

Muszáj vagyok feljegyezni, egyre nehezebb anamnézist írni a gyerekeimnek :D