2015-07-22

Évvégék 2.

Bori.

Így a nyár közepén :) igazából most nem tudok olyan sokat írni, mert most ember volt bent a biziosztáson, én a maradék hármat terelgettem addig is az udvaron. Megkapták a bizonyítványt, ez egész biztos, és aztán megugrották a tüzet is. A biziben volt sok minden, ami adott rendesen gondolkodnivalót - továbbra is dolgozom az ideiglenes osztódás/klónozódás képességén, hogy megoldjam -, voltak örömteli meglepetések, és nem annyira örömteli dolgok, amik viszont nem voltak meglepetések :) mindenesetre nagyon érdekes lesz a jövő tanév, öles léptekkel halad a Rubicon felé, le fog záródni egy korszak az életében. Harmadikos lesz.

Harmadikos.

Set default to 0

Volt nekem egy osztálytársam gimiben, aki azon túl, hogy a diákság ún. menő kasztjához tartozott, és tökéletesen utánozta Beavist és/vagy Buttheadet (nem emlékszem, régenvót), abba a körbe is tartozott, akik inkább nem csináltak matekházit, mint igen. Így aztán minden matek óra elején jelentette is, hogy "Tanárúrkérem, nincs házim". Ez ment egy darabig, majd Sanyi bá egyszer megunta, és megkérte, hogy mostantól akkor szóljon, ha van.

Úgyhogy mikor ma reggel (is) ember elkezdte regélni, hogy nem tudja, mikor jön, mert..., akkor bevillant ez a jelenet, és teljesen rezignáltan csak annyit mondtam, hogy majd akkor szóljon, ha tudja.

Csak hogy egyszerűbb legyen az életünk :)

2015-07-16

Légy kedves a gyerekeiddel...

Szóval vannak napok, mikor elgondolkodom, hogy megér-e ennyi ideggörcsöt az, hogy fenntartsam a reményt, hogy a kevésbé ótvar öregek otthonába dugjanak majd a kölkek.

Őszintén, nem tudom.

Köszönöm, hogy leírhattam.

2015-07-15

Dalszövegrészlet gyermekeimnek

Ha csak egyszer szólok, gyere enni, az a baj,
Ha 15x szólok, rakdelaruhád, az a baj.

2015-06-20

Évvégék 1.

Zsombor elbúcsúzott az ovitól.

Tavaszi szünet után kedd délutánonként készülődés volt a nagyoknak. Fonalat festettek, megszőtték a tarisznyájukat, körmöcskéztek neki pántot, összevarrták. Hajót faragtak, vitorlát varrtak. Pólót festettek. Mindennel elkészült, bőven időben. Nagyon érdekes volt látni a gyerekeket az első alkalom után. Addig is tudták, hogy mennek majd iskolába, de ez, hogy ilyen készülődés csak nekik volt, valahogy kézzel foghatóbbá tette az egészet. A reggel beadott gyerekhez képest egy "komolyabb" gyereket kaptam vissza. Mintha "szintet léptek" volna.

Ezután az iskolába menősök voltak az óvónénikkel egy két napos kiránduláson - igen, ottalvóson -, ahová érte mentünk, mert kicsit túltolta a félig sült szalonnát, és kedélyesen összehányta magát, meg a mellette lévő óvónénit :) (és nem múló hála és köszönet az ezt teljesen jól kezelő óvónéniknek), és így kimaradt az éttermezésből, de minden másban része volt. És akkorát "nőtt", hogy csak na, még mindig jönnek elő mesélnivalók.

Az utolsó napon szép ruhában kellett menni, és vinni a még szebbet :) reggel az asztalok az évszakasztal mellett voltak, kikészítve rajta gyerekenként az összes rajzuk/festményük egy "mappában", a hajó, a tarisznya, a szövőkeret, a póló, az óvónénis fénykép (na az is kalandos volt), meg egy pár fényképes album róla. És persze egy korona. A búcsúztató pedig tényleg búcsúztató volt. Délre mentünk, várakoztunk, felhangzott a kedves szülők, gyertek be!, a ballagós szülők leültek félkörben. A ballagós gyerekek velünk kb szemben, a túlsó végén a teremnek, a "kicsik" oldalt egy kupacban :) és teljesen jól bírták, pedig 10 gyerek búcsúzott :) A nagyok megkapták egyesével a koronájukat és a tarisznyájukat az óvónéniktől, egyszer Viki, egyszer Kriszta vitte nekik, Ági közben meggyújtott egy gyertyát az évszakasztalon. Viki felolvasott egy "útra bocsájtó" üzenetet, majd dúdolni kezdtek egy dalt, és megint felváltva mentek a gyerekekért. Odavezették őket a terem közepéhez, ott a vázából kaptak egy liliomot, majd elkoppintották a saját gyertyájukat - már nem ovisok többé. Egyik óvónéni a szüleihez vezette a gyerekeket, a másik pedig vitte utánuk az összekészített dolgokat. Nagyon megható volt, nézni a boldog-büszke gyerekeket, mindenki vérmérsékletének megfelelően lépkedve. Volt, aki nagyon bújt, volt, aki lazán vette, Zsombor első kérdése az volt, hogy mehet-e a Marciékhoz :) de azért a délután igazolta, hogy rendesen fel volt spannolva ő is érzelmileg (sőt, kicsit azóta is, megérkezett a hatéves szorongás). Még egy dal, és vége is. Így leírva nem jön át a hangulat igazán, de nagyon érződött a levegőben, hogy ennek a 10 gyereknek - és az ovinak is, hiszen ők elmennek, és más jön helyettük - most tényleg véget ért valami, hogy ők már soha nem lesznek ovisok, hogy már többet nem jönnek ide "haza", csak látogatóba. Nyilván racionálisan nem egészen tudják felfogni, de látszott, hogy érzik.

Másnap nyárünnep, az évzáró, ember nagyon kitett magáért, bábozott a ballagós apukákkal (ő volt a malac :) ), kötélpályát épített, medencét csinált a homokozóból a többiekkel, akkora buli volt a gyerekeknek, hogy ihajla, rohangálás, pacsálás, buborékfújás, szerintem mindenki megtalálta a kedvére való szórakozást :)

Szóval nincs már nekem ovis fiam, de lesz ősztől egy ovis lányom megint :)

Folyt. köv Boriéval :)

2015-06-16