2014-07-21

Különösen tehetséges :)

Zenetábor, első nap után hazafelé:
- Ja, és anya, azt mondta a Györgyi (néni), hogy mondjam meg a szüleimnek, hogy különösen tehetséges vagyok reszelésben!

(brekegőt készítettek :) )

Szóval van egy különösen tehetségesen reszelő lányom :D

2014-06-21

Az első

Ezt a mamami Waldorf-topikjának írtam eredetileg, nem szűnő hálával az ott felhalmozott tapasztalat-dömpingért, de a nagy része ide is illik, mint első "tanévzáró". Úgyhogy most ez jön, aztán majd a többi elmaradás.

Szóval tegnap megvolt az évzáró, nekünk ugye az első Waldorf, Bori megkapta a bizonyítványversét, mi a hosszú verziót, utána udvar, tűzugrás, éneklés, és néztem a lányomat, aki egy éve nem, hogy fára nem mászott, de a biciklijére nem volt hajlandó felülni, ahogy a "szépruhában" fára mászik, lóg a kötélen, egyensúlyoz, láttam magam előtt, ahogy ült a széken, míg a bizonyítványversre várt, ahogy nézett az osztálytanítóra, ahogy furulyázott, énekelt, és beugrott sok kis apró momentum az évből, az első "küzdés" a téglakrétával, és mik lettek év végére a papíron, a nehezen induló körmöcskézés, ami egyszer csak átbillent, és az összes kiskecskénk körmöcskézett sálban nyomta itthon a karámban, az "anya, ma nem játszottak velem a lányok, de az ötödikesek odajöttek megvigasztalni", ahogy szinte semmi idő alatt otthon volt az iskolában, hogy nyárköszöntőn az iskolatitkárral beszélgettünk a gyerekről, aki nem csak tudta, kiről van szó, hanem "ismerte", ahogy az amúgy sem elveszett gyerekem napról napra nyílt ki, olyan tulajdonságokban is, amikről eddig én sem tudtam, hogy benne vannak, a hónapünnep fellépése, ahogy az adventi spirált határozottan, de minden lépését megfontolva, nem sietve, komolyan járta végig - és ahogy elsírta magát, mikor a szél az utcán elfújta a gyertyáját -, hogy a Mihály napi kiránduláson még nem lehetett levakarni rólam, de György napon már a "csajokkal" üldögélt, mintha ott se lennék, a teljesen váratlan időben és helyeken megtalált betűk (anya, az orrom innen nézve olyan, mint a kis m, várj, várj, ha ezt a vonalat is behúzzuk, akkor nagy B, csak elfektetve!), szóval sok kis apró villanás, ami a mindennapok "keljél-egyél-öltözz-holatáskád-induljunk-menjélbefelé" hajtásában sokszor ott és akkor fel sem tűnik, mégis ezekből áll igazán össze a tanév, ami nekünk az első volt, de remélem, sok hasonló követi még.

Röviden ennyi.

Hosszan meg nincs hozzá elég karakter...

2014-03-02

Bori bejegyzése :)


A következő képek Borbála kifejezett kérésére és éber felügyelete, illetve némileg diktálása alatt kerülnek most ide fel :) tavasz van, mondhatni, szez-ON :)


Bence, anyukája Lizi:

Faág:


Zolika:

Thelmalánya Thelma, Zolikával, aki a fia:

Orgona, a mentett kacsa:

Birkaosztag (néhány fiúkecskével, de már nem sokáig):

Erika, a bikácska:

Rozi és a gazda:

Borbála:

Viktor:

A tojásgyár:

Bori és Zolika:

És egy lásztminit Dönciről, ő már csak szombatig lesz aktív állományban:


2014-01-23

Betűvetés

Tökre nem erről akartam, de muszáj, mert el fogom felejteni.

(elöljáróban 1: a w sulikban elsőben csak a nyomtatott nagy betűket tanulják, azokat is jó lassan, 2-3 naponta egy betű írásepocha alatt, ez kb 3-4 hét, aztán más epochák jönnek - számolás, formarajz -, majd újra betűk, és így tovább. Ez alatt a 2-3 nap alatt meghallgatják a betűről szóló mesét, lejárják kötélből kirakva, meggyurmázzák, kirakják saját magukból - igen, fetrengenek a földön, jajj - kitapogatják a betűzsák fabetűi között, meg sok más tevékenység is kapcsolódik még hozzá, majd a végén vastag viaszkrétával bekerül a füzetbe a betű és a hozzá kapcsolódó rajz, ami a betű meséjét "foglalja össze". Tehát nem arról van szó, hogy vég nélkül rajzolják a fecskefarkakat, csészéket, kicsi a betűket, stb.)

(elöljáróban 2: ez a történet tegnap este hangzott el, és én pont előtte délután néztem meg a Közép-Budai W kezdeményezés legutóbbi információs előadását, melyet Kocziha Miklós tartott, pontosan írás-olvasás témakörben. Aki teheti, nézze meg.)

Bori le tudja írni, hogy BORBÁLA. Lemásolgatta innen-onnan, azt, hogy BORI, már oviban is tudta. Minden gond nélkül odabiggyeszti bárhová, ahová gondolja. Kicsit girbegurbán, de egyértelműen BORBÁLA.

Tegnap mondja nekem nagy lelkesen, hogy
- Képzeld anya, ma tanultuk a L betűt!! Már csak az R betűt kell megtanulnunk, és le tudom írni, hogy BORBÁLA!
- De hát le tudod írni, hogy BORBÁLA! Tudod az R betűt.
- Igen, anya, le tudom írni, de még nem tanultuk meg.


2014-01-01

Megint BÚÉK!

Nohát, ismét eltelt egy év, blogilag nem túl aktívan, de bezzeg az élet sűrű volt. Kívánok mindenkinek olyan 2014-et, amilyet szeretne magának.

Magunknak mindenképpen jobbat, mint ez az előző volt (bár állítólag csak szerintem volt qrva szar, de hát ez van :) )

2013-11-23

Mit is tanul ez a gyerek?

Elöljáróban annyit, hogy Bori a nagymozgások terén kicsit... nem ügyetlen, talán suta? Szóval nincs meg az a magabiztossága teszem azt a biciklizésnél, mint pl a gyönygfűzésnél. Ő sosem volt az a fajta izgága gyerek, mint Zsombi vagy Janki, neki eszébe sem jutott, hogy az ablakán át kimászhat az előtetőre (nem úgy, mint az öccsének), stb. Hogy ez alkati, vagy az én jótékony közreműködésem az idő előtti ültetéssel, azt már sosem fogom megtudni (persze valszeg az utóbbi). És bár nyáron már lelkesen ugrált a bálákon, azért még mindig látszott a különbség az ő és az öccse mozgása között.

Valamelyik reggel öltözésnél egy nagy foltot vettem észre a jobb térde belső felén. Hatalmas nagy sötét folt.
- Hát ez meg micsoda, mi történt???
- Fára másztam a suliban, és megütöttem. Fájt is tegnap lovaglásnál.

És amellett, hogy persze, szegény prüntyi, hogy leesett a fáról, engem bizony elöntött valami jófajta bizsergés is. Mert ez, hogy szünetben fára mászott, hogy szerzett annyi önbizalmat a testében, hogy csináljon valami olyat, amit eddig nem, sőt, eszéb se jutott, mert nem az "ő asztala", az nekem sokkal többet ér, mint hogy a helyi iskolában már tudna ki tudja, mennyi betűt.

Nem igazán tudom értelmesen elmondani, azt hiszem, hogy miért, de ez nekem egy nagyon jó kis megerősités volt, hogy jó helyen van.