2014-03-02

Bori bejegyzése :)


A következő képek Borbála kifejezett kérésére és éber felügyelete, illetve némileg diktálása alatt kerülnek most ide fel :) tavasz van, mondhatni, szez-ON :)


Bence, anyukája Lizi:

Faág:


Zolika:

Thelmalánya Thelma, Zolikával, aki a fia:

Orgona, a mentett kacsa:

Birkaosztag (néhány fiúkecskével, de már nem sokáig):

Erika, a bikácska:

Rozi és a gazda:

Borbála:

Viktor:

A tojásgyár:

Bori és Zolika:

És egy lásztminit Dönciről, ő már csak szombatig lesz aktív állományban:


2014-01-23

Betűvetés

Tökre nem erről akartam, de muszáj, mert el fogom felejteni.

(elöljáróban 1: a w sulikban elsőben csak a nyomtatott nagy betűket tanulják, azokat is jó lassan, 2-3 naponta egy betű írásepocha alatt, ez kb 3-4 hét, aztán más epochák jönnek - számolás, formarajz -, majd újra betűk, és így tovább. Ez alatt a 2-3 nap alatt meghallgatják a betűről szóló mesét, lejárják kötélből kirakva, meggyurmázzák, kirakják saját magukból - igen, fetrengenek a földön, jajj - kitapogatják a betűzsák fabetűi között, meg sok más tevékenység is kapcsolódik még hozzá, majd a végén vastag viaszkrétával bekerül a füzetbe a betű és a hozzá kapcsolódó rajz, ami a betű meséjét "foglalja össze". Tehát nem arról van szó, hogy vég nélkül rajzolják a fecskefarkakat, csészéket, kicsi a betűket, stb.)

(elöljáróban 2: ez a történet tegnap este hangzott el, és én pont előtte délután néztem meg a Közép-Budai W kezdeményezés legutóbbi információs előadását, melyet Kocziha Miklós tartott, pontosan írás-olvasás témakörben. Aki teheti, nézze meg.)

Bori le tudja írni, hogy BORBÁLA. Lemásolgatta innen-onnan, azt, hogy BORI, már oviban is tudta. Minden gond nélkül odabiggyeszti bárhová, ahová gondolja. Kicsit girbegurbán, de egyértelműen BORBÁLA.

Tegnap mondja nekem nagy lelkesen, hogy
- Képzeld anya, ma tanultuk a L betűt!! Már csak az R betűt kell megtanulnunk, és le tudom írni, hogy BORBÁLA!
- De hát le tudod írni, hogy BORBÁLA! Tudod az R betűt.
- Igen, anya, le tudom írni, de még nem tanultuk meg.


2014-01-01

Megint BÚÉK!

Nohát, ismét eltelt egy év, blogilag nem túl aktívan, de bezzeg az élet sűrű volt. Kívánok mindenkinek olyan 2014-et, amilyet szeretne magának.

Magunknak mindenképpen jobbat, mint ez az előző volt (bár állítólag csak szerintem volt qrva szar, de hát ez van :) )

2013-11-23

Mit is tanul ez a gyerek?

Elöljáróban annyit, hogy Bori a nagymozgások terén kicsit... nem ügyetlen, talán suta? Szóval nincs meg az a magabiztossága teszem azt a biciklizésnél, mint pl a gyönygfűzésnél. Ő sosem volt az a fajta izgága gyerek, mint Zsombi vagy Janki, neki eszébe sem jutott, hogy az ablakán át kimászhat az előtetőre (nem úgy, mint az öccsének), stb. Hogy ez alkati, vagy az én jótékony közreműködésem az idő előtti ültetéssel, azt már sosem fogom megtudni (persze valszeg az utóbbi). És bár nyáron már lelkesen ugrált a bálákon, azért még mindig látszott a különbség az ő és az öccse mozgása között.

Valamelyik reggel öltözésnél egy nagy foltot vettem észre a jobb térde belső felén. Hatalmas nagy sötét folt.
- Hát ez meg micsoda, mi történt???
- Fára másztam a suliban, és megütöttem. Fájt is tegnap lovaglásnál.

És amellett, hogy persze, szegény prüntyi, hogy leesett a fáról, engem bizony elöntött valami jófajta bizsergés is. Mert ez, hogy szünetben fára mászott, hogy szerzett annyi önbizalmat a testében, hogy csináljon valami olyat, amit eddig nem, sőt, eszéb se jutott, mert nem az "ő asztala", az nekem sokkal többet ér, mint hogy a helyi iskolában már tudna ki tudja, mennyi betűt.

Nem igazán tudom értelmesen elmondani, azt hiszem, hogy miért, de ez nekem egy nagyon jó kis megerősités volt, hogy jó helyen van.

2013-11-14

Janka 2

Dolgozom le a hátrányt :)

Bori elment iskolába, Janka meg két éves lett. Elég hihetetlen, de tényleg. Komolyan. Azt kell, hogy mondjam, hogy teljesen kész van tőle a család oda meg vissza, meglehetősen frenetikus egy csaj :) Jön, megy, intézkedik, pakol, macskát fog, nyáron majdnem szobatiszta is lett, traktorozik ezerrel, iszonyú jól játszik a nagyokkal, énekel, sokat, gajdol, még többet, sok mindent mond (az első három fontos szó - apa, cici, traktor - után azonnal jött az "én is!" illetve az "enyém!", hiába no, hátrányos helyzetű harmadik :) ). Öntudatos, önálló, de mindeddig nem nagyon láttuk tőle azt a hardcore dackorszakot. Ez nem azt jelenti, hogy nem tudja kimutatni, ha valami nem tetszik, ó, nagyon is, de tök jól kezelhető. És a maga módján elég sajátos humora is van, a legjobb eddig az volt, mikor egy este vittem aludni a nagyokat, meg gondoltam, őt is, de ő sokat aludt délután, és csak macerálta a nővérét, úgyhogy kiraktam az ágyból, hogy mennyé' apádhoz. Na, ő lerongyolt, valamit tett vett, majd egyszer csak hallom, hogy kicsit méltatlankodva gajdolva mászik fel a lépcsőn, valamivel a kezében, bejött a szobába, felmászott az ágyra, hozzám vágta a kötésem, majd még mindig gajdolva lemászott, és visszament apájához :) De említhetném a tegnap estét is, amikor hasonlóan nem akart aludni, 10 körül lejöttemár érte, hogy azért már mégiscsak, no, nem akart jönni, mondom, én megyek aludni Janka, erre ő intett egyet, és annyit mondott, hogy "szia". Pfffff :)))) Tök ügyesen énekel, abszolút felismerhetőek a dallamok, a szövegek... hát... majd kialakul :) Szóval nagyon egy kis örömgyerek, tökre helyén van a világban, és nagyon nagyon jó nekünk, hogy ő a mi lányunk :)

Egyébként a szülinapja óta, amikor is ugye volt neki saját tortája, minden tortánál, ami készül, reménykedve kérdezi, hogy "enyém?" , és mikor mondom, hogy nem, akkor bólogat, hogy "de, enyém", és akkor meg kell beszélni, hogy igen, neki is volt tortája :) 

Az ünneplése kis rövid volt, megvolt reggel a szülinapi asztal, rajta Lizivel, aki a világgá ment Lenke helyett készült, aztán este volt tortázás, és neki is volt meséje, de csak egy nagyon rövid, mert hát ő még annyit bír csak kivárni a tortának esés előtt :) csudiklassz volt.

Imádom :)

2013-10-26

Iskolába jár az egy

Próbálok pótolni, na :) szigorúan időrendben.

Szóval Borit felvették, nagy izgalommal telt a nyár, sikerült iskolatáskát venni, amibe, mint kiderült, simán belefér mégiscsak az epochafüzet, lett ruhászsákja, váltócipője, meg miegyéb, megvarrtam egy nagy adag krétacsigát, ami után akkor én felkent Waldorf-szülőnek nyilvánítottam magam :) és amik végül nem lettek jók, mert mint kiderült, a kis elsős keze nem olyan ügyes, mindegy, ez hosszú és bonyolult, de újra már nem én varrtam, hanem megkaptam a festőkötényeket cserébe a csigaadagomért :) a végén már 20 perc alatt összeraktam egyet :) emberék villanyt szereltek az új teremben, szóval mindenki tette a magáét.

Bori szeptember 4-én kezdett, aznap volt az elsősfogadás. 9-re kellett mennünk, a templom felől közelítettük meg az udvart osztályilag. Az udvaron kint volt az egész suli, meg a Waldorf ovisok, akik jöttek utoljára elbúcsúzni azoktól a társaiktól, akik elsőbe mennek. Félkör alakban álltak-ültek ők, a félkör egyik felén volt pad az elsősöknek, a szájánál pedig két nagylány állt, kezükben kifeszítve egy szivárványosra festett nagy kendő, előttük pedig két fiú, kezükben kis ütős csengetős hangszerrel (nem tudom, mi volt az, nem figyeltem olyan nagyon), a két csingiling más-más hangot adott. Elsőnek az osztálytanítónkat szólította egy felsős osztálytanító, átment a "szivárvány" alatt, szóltak a csengettyűk, és innentől kezdve a mi osztálytanítónk szólította a gyerekeket egyenként, teljes névvel. Mi, szülők pedig elengedtük a gyerekünket, át a szivárvány alatt, a vidám, de mégis megható csengőszó kíséretében, hogy visszavonhatatlanul elsős legyen. A szivárvány túloldalán egy meleg kézfogás várta őket, majd leültek a padra. Mikor mindenki megérkezett, egy nagyon rövid, de szép üdvözlő beszédet kaptak, és egy fohászt, végül minden elsős kapott egy felsőstől egy cserepes virágot. Itt jöttem rá, hogy borzalmasan elsuttyintottam a táskám mélyére a zsepimet, kénytelen voltam embertől kérni, aki - legalábbis nekem úgy tűnt - szintén elég megilletődött volt. Ezután ők bementek az osztályterembe egy órácskára, addig mi az udvaron beszélgettünk a rutinos szülőkkel :) és falatoztunk is, léven nagyon kis remek svédasztal terült oda. Egy óra múltán kirajzott egy osztálynyi elsős, akik már tényleg elsősök voltak, nem óvodások, akik iskolába mennek. Megnéztük az osztálytermet (ami nagyon szép lett), és végül hazamentünk. Másnap pedig kezdődtek a "véresen komoly" iskolás hétköznapok :)

Nohát, így lett iskolás Bori.