2015-06-20

Évvégék 1.

Zsombor elbúcsúzott az ovitól.

Tavaszi szünet után kedd délutánonként készülődés volt a nagyoknak. Fonalat festettek, megszőtték a tarisznyájukat, körmöcskéztek neki pántot, összevarrták. Hajót faragtak, vitorlát varrtak. Pólót festettek. Mindennel elkészült, bőven időben. Nagyon érdekes volt látni a gyerekeket az első alkalom után. Addig is tudták, hogy mennek majd iskolába, de ez, hogy ilyen készülődés csak nekik volt, valahogy kézzel foghatóbbá tette az egészet. A reggel beadott gyerekhez képest egy "komolyabb" gyereket kaptam vissza. Mintha "szintet léptek" volna.

Ezután az iskolába menősök voltak az óvónénikkel egy két napos kiránduláson - igen, ottalvóson -, ahová érte mentünk, mert kicsit túltolta a félig sült szalonnát, és kedélyesen összehányta magát, meg a mellette lévő óvónénit :) (és nem múló hála és köszönet az ezt teljesen jól kezelő óvónéniknek), és így kimaradt az éttermezésből, de minden másban része volt. És akkorát "nőtt", hogy csak na, még mindig jönnek elő mesélnivalók.

Az utolsó napon szép ruhában kellett menni, és vinni a még szebbet :) reggel az asztalok az évszakasztal mellett voltak, kikészítve rajta gyerekenként az összes rajzuk/festményük egy "mappában", a hajó, a tarisznya, a szövőkeret, a póló, az óvónénis fénykép (na az is kalandos volt), meg egy pár fényképes album róla. És persze egy korona. A búcsúztató pedig tényleg búcsúztató volt. Délre mentünk, várakoztunk, felhangzott a kedves szülők, gyertek be!, a ballagós szülők leültek félkörben. A ballagós gyerekek velünk kb szemben, a túlsó végén a teremnek, a "kicsik" oldalt egy kupacban :) és teljesen jól bírták, pedig 10 gyerek búcsúzott :) A nagyok megkapták egyesével a koronájukat és a tarisznyájukat az óvónéniktől, egyszer Viki, egyszer Kriszta vitte nekik, Ági közben meggyújtott egy gyertyát az évszakasztalon. Viki felolvasott egy "útra bocsájtó" üzenetet, majd dúdolni kezdtek egy dalt, és megint felváltva mentek a gyerekekért. Odavezették őket a terem közepéhez, ott a vázából kaptak egy liliomot, majd elkoppintották a saját gyertyájukat - már nem ovisok többé. Egyik óvónéni a szüleihez vezette a gyerekeket, a másik pedig vitte utánuk az összekészített dolgokat. Nagyon megható volt, nézni a boldog-büszke gyerekeket, mindenki vérmérsékletének megfelelően lépkedve. Volt, aki nagyon bújt, volt, aki lazán vette, Zsombor első kérdése az volt, hogy mehet-e a Marciékhoz :) de azért a délután igazolta, hogy rendesen fel volt spannolva ő is érzelmileg (sőt, kicsit azóta is, megérkezett a hatéves szorongás). Még egy dal, és vége is. Így leírva nem jön át a hangulat igazán, de nagyon érződött a levegőben, hogy ennek a 10 gyereknek - és az ovinak is, hiszen ők elmennek, és más jön helyettük - most tényleg véget ért valami, hogy ők már soha nem lesznek ovisok, hogy már többet nem jönnek ide "haza", csak látogatóba. Nyilván racionálisan nem egészen tudják felfogni, de látszott, hogy érzik.

Másnap nyárünnep, az évzáró, ember nagyon kitett magáért, bábozott a ballagós apukákkal (ő volt a malac :) ), kötélpályát épített, medencét csinált a homokozóból a többiekkel, akkora buli volt a gyerekeknek, hogy ihajla, rohangálás, pacsálás, buborékfújás, szerintem mindenki megtalálta a kedvére való szórakozást :)

Szóval nincs már nekem ovis fiam, de lesz ősztől egy ovis lányom megint :)

Folyt. köv Boriéval :)

2015-06-16

2015-05-22

Valami véget ér

Tegnap előtt Sári elkövette az első nem csak anyatejes nagydolgot. Sosem gondoltam, hogy ilyen hatttttalmas eseményről posztolni fogok :) de azért ennek most különös jelentősége van. Iszonyatos skizo helyzet ez, mikor egyrészt annnnyira várod már, hogy "felszabadulj" egy kicsit, és az eszed is egyetért, hogy igen, ennyi volt, mert többet nem bírsz/bírtok már el, másrészt meg egy kicsit minden egyes "utolsó elsőnél" megszakad a szíved. Csak puszilgatnád, és bújnál hozzá, próbálod "kiszívni" belőle a babaillatot, hogy soha-soha ne felejtsd el, minden egyes új mozdulatnál beléd hasít, hogy nem fogod többet végignézni ezt a csodát, ahogy két láthatatlan sejtből itt lesz egy baba, aki aztán nyekergő, öntudatlan, vézna kismacskából egy ügyes-okos kisgyerekké fejlődik - és majd tovább, ugye -, kész, ennyi volt. Persze, ez az élet rendje, és nem, nem bánom a döntést, bármennyire is szívfájdító belegondolni, hogy nem lesz több.

Nagyon nagy áldás, öröm, kegy, vagy nem is tudom mi, hogy négyszer részese lehettem/lehetek ennek a csodának.

De lassan ideje lesz a babaillaton túli életnek :) (gondolom, idővel bőgni sem fogok ezen, hülye hormonok)

2015-05-18

Végre

A legkisebb végre nem a falat kiberregését tartja eredménynek, hanem a lenyelését. Ójessz. El is fogyott így 1/16-od alma meg 2 kanál gabonapép :D de  lelkesedésben nincs hiány.

Szóval még egyszer akkor hajrá :)

2015-05-11

Az együttalvás árnyoldala

Tegnap éjjel, pont, miután Janka hosszas küzdés után elaludt, Zsombor telehányta az ágyunkat. Kármentesítés megtörtént, ezután a saját ágyában abszolválta a maradék éjszakát. Kérdezem este tőle, hogy na, ma hol alszik. Válasz
- A te ágyadban, hogy ne az enyémet hányjam össze, és tudjak hol aludni.

Ehem, hát köszikeeee :)

2015-05-06

Mint a motolla

Forog. A hasról vissza nem mindig elsőre meg 100%-ra, néha kint marad az egyik keze, és akkor nem érti, hogy ezt most így hogy, de már nem marad ott, ahová letettem :)

Egyébként ahogy azt illik, próbálom a hozzátáplálást, hát, maradjunk annyiban, hogy tűzoltónapon kihasználta azt, hogy a meglepivendég unokatesómmal dumáltam teljes odafigyeléssel, és az ölemben ülve elcsórt némi kenyérhéjat az asztalról, ezzel teljesen tankönyvi időben bevezetve magának a glutént, illetve nagy beleéléssel szívogatja az almámat, de egyelőre minden más, állagtól, hőfoktól, íztől függetlenül inkább kint van, mint bent :D és asziszi, vicces, mikor berregi az almabanánt, és hangosan röhög magán :) hát, nem most fog kienni minket a vagyonunkból :)

2015-04-19

Már a második

Szombazon Zsomborral voltunk felvételizni a suliba.

Zsomborral.

Suliba.

Még emésztem a dolgot.