2006-06-13

Azért jó egy ilyen blog (majd valahogy elrakom a vonatkozó részeket), mert ha esetleg majd a lányom lesz terhes, és pekkes, és éppen naponta kétszer sugárban hány a WC-be, nem ugrálhatom körül olyan megnygutató monológokkal, hogy "nekemlányomsohanemvoltegyincifincihányingeremse" meg hogy "oggggyankérlekálljasarkadranemlehetezolyanrossz" meg hogy "dehátezéletedlegszebbidőszakaélvezdki", mert egy mozdulattal szembesíthetnek azzal hogy

bár nem hányok (koppkoppkopp) de reggelente olyan irdatlan rosszul vagyok, hogy a kölök csak jól lehet. Magas párnával kell aludnom, mert különben ég végig a nyelőcsövem, és ha nincs az ébredéstől számított 10 percen belül valami a gyomromban, összeesek. Ja, és rügyezek ezerrel. Mókás.

Ugyanakkor meg

bár irdatlan rosszul vagyok, de azért nem olyan rossz ez, most még minden olyan, mintha ott se lenne, nem rugdos, nem nehéz, nem fullaszt, könnyen el is felejti az ember, hogy ketten van. És csoda jó izgalommal van teli az egész, most a jövő heti (pont 7 nap!! jövő hét ilyenkor már úton leszek a dokihoz!!) dokilátogatás a zizi, aztán majd a 12. heti UH lesz a zizi, aztán meg akármi, közben folyamatosan a ház, lehet nézelődni, tervezgetni, még meg sem jelent problémákat megoldani, naptárat nézni, rácsodálkozni, hogy jéééééé, anya leszek/jééééééé ember apuka lesz. Mégha mindezt a jó izgalmat nem is érzi az ember, sőt, el sem hiszi, hogy létezik, mikor a gyomrában vadul szambázó pillangókat próbálja lenyugtatni, attól ez ott van.

Kolléganőm mondta, hogy "innentől már sosem leszel gondtalan. Boldog igen, az lehetsz, de felhőtlenül gondtalan soha". És igaza van, és bár azért kicsit megrettenti az embert, de mégis jó.

**************

Ma jön unokahugom, nem láttam ezer meg egy éve (de lehet, hogy van az 2 is), ma sem aluszom túl magam, asszem.

Nincsenek megjegyzések: