2006-06-06

Akkor kezdjük.

Eddig egyszer írtam rendesen naplót, de akkor egy évig, szóval remélem, hogy ez is nagyjából működni fog. Legfeljebb nem.

Igazság szerint csak azért kezdtem, hogy amíg barátosném gyerekblogjára várok, ne unatkozzam :)

Na, ahogy most állunk:

Nyár végén költözünk, ha az erő is úgy akarja, emberem nagyon megfáradt már, arra is hajlandó lenne, hogy a burkoló gletteljen-fessen....biztos tele van a töke az egésszel, és én ezt meg is értem. Nagyon büszke vagyok rá, ahogy lenyomta, illetve nyomja ezt az egész építkezés mizériát....számomra felfoghatatlan teljesítmény.

Mégsem ér rá annyira az emeleti gyerekbirodalom, mert úgy néz ki (koppkoppkopp) februárban kettősünk hármassá szaporul, egyenlőre még csak az idegbajt érzem minden WC-re menetelkor, meg fázom cefetül. Meg megy a találgatás, hogy hányan is albérelnek engem :) (nem mintha lenne esélyünk többeskére, csak épp ember roppant mód bírná, így abban leli örömét, hogy néha nekem szegezi a kérdést, hogy "deugyelehetnekikrek?") Egyenlőre tudják ember, anyu, anyámhelyettanyám, meg Tékartács, aki csalárd módon readonlyzott (szerinte épp véletlenül) egy topikot, amiben kinyilatkoztattam. Ja, igen, meg a törzstopikok, és annak tagjai :) Család, munkahely majd dokibácsi szakvéleménye után értesül az eseményekről.

26-án államvizsgálok, 27-én megyek Párizsba, ahová küldenek, 28-án csatlakozik ember, és akkor megejtjük az első családos kirándulást is egyből, 3-an megyünk 2 jeggyel, tiszta haszon. Ennél már tényleg csak az lenne jobb, ha ikrek :)

Kiengedett a bal kezem, már csak a jobbon lilák a körmök :) apró örömök, vagy mijaszösz.

Nincsenek megjegyzések: