2010-11-17

Bioritmus

Pici fiam a tegnapi napot csakis a mellemen lógva tudta elképzelni, szóval jórészt a kanapén ücsörögtem, pólómban egy gyerekkel (mert nem csak úgy szopizik, á, nem, magára húzza a pólómat közben, így olyan, mintha egy másfélévessel lennék terhes :)) és lényegében minden pólóm jól meg van nyújtva...). Na, azért nem volt haszontalan, elkészült Bori téli sapija, de azért túl nagy aktivitást nem mutattunk.

Gondolom, ezért is van, hogy ma reggel csuda tettrekészen ébredten, hogy én aztán most mindent megcsinálok, hajtogatok, elpakolok, porszívózok, tortát sütök, kekszet sütök, mosógépet rámolok, pókhálótlanítok, meg egyáltalán, mindentmindentmindent megcsinálok, ami szembejön, Zsombor sem lázas, enyém a világ, ide nekem az oroszlánt is. Azért realista vagyok, fejben csináltam egy listát, aztán jutok, ameddig jutok.

Neki is láttam reggel, kölykök éppen még a reggeli molyolásban voltak, illetve hát Bori kucorgott a kanapén, mesét nézve. Kb. a lista 3. szereplőjénél jártam, mikor utam a konyhába vitt, ahol is azt látom, hogy Zsombor fülig benne van a sütéshez olvadozni kitett fél kiló rámában. Gyereken, szekrényen, pulton, padlón diszkrétnek és ízlésesnek éppen nem mondható módon helyezkedtek el a margarinkupackák. Mit tehettem, iszonyat anyázások közepette, tervezett listás lendületet megtörve kármentesítettem.

Unatkozik? Vállaljon gyereket!
:)

2 megjegyzés:

Judit írta...

Hááát, nem tudom, Hrabal után szabadon nem vásárolnék-e inkább mosómedvét... :DDD

Maczyka írta...

Néha én is elgondolkodom, hogy vajon mekkora sikere lenne egy "másfél éves fiamat ugyanilyen korú aranyhalra cserélném" hirdetésnek :))))