2010-11-28

Dilemma

Ugye a hétvégi mesematinékkal begyűrűzött hozzánk is a gyerekipar. A táncoló Dórát még ki tudtuk védeni, hogy ó, inkább nézünk Dórát, és táncolunk vele, Barbie ügyben most a tortababatorzót rajongja (hátrányos helyzetű gyerek :) aki nem tudja, a hercegnős torták babája nem teljes baba, hanem csak mint a tévébemondók, derékig humanoid, onnan csak egy műanyag tüske áll ki belőle, hogy bele lehessen szúrni a szoknyába), de eldugtam, mert nekem az munkaeszköz :) de a pónikról nem tudom lerázni. Pontosabban a beteg póniról.

Az egész azzal kezdődött, hogy elfelejtettem neki buborékfújót szerezni, pedig megígértem. És bementünk együtt ovi után a tecsóba, ahol ugye halomban áll a rózsaszín gány így karácsony előtt, ofkorz pónik minden mennyiségben. És meglátta a sokat reklámozott beteg pónit, és kemény perceim voltak, mire sikerült valami kompromisszummal elvonszolni onnan. De azóta állandóan azt hajtogatja, hogy vegyünk, hogy neki kell, hogy majd hozzon a Jézuska, stb. Próbálkoztunk, hogy ide beteg állat nem jön, mert betegek lesznek a kecskék meg a Gubanc, de közölte, hogy el akarja adni a kecskéit, a Gubanchoz meg majd nem viszi ki a pónit. Most ott tart a dolog, hogy írtunk a Jézuskának levelet, hogy karácsonyra hozzon légyszi karácsonyfát, meg egy pónit, csak így, betegség nélkül.

Namost tudom én pontosan, hogy onnan fúj a szél, hogy az ovis barátnőnek is van pónija, ofkorz, szóval lehet, hogy reklámok nélkül is csont itt tartanánk, de a dilemma attól dilemma marad. Vagyis minden - értsd: tényleg minden - elvemmel ellentétben kapjon-e pónit (szigorúan egészségeset), vagy ragaszkodjunk ahhoz, hogy márpedig ide ilyen állat be nem teszi a patáját, legalábbis játék formájában, igazi pónija még lehet. Én hajlok rá, hiszen úgy általában véve tényleg nincsen ilyen tündibündi hányinger játéka egy darab sem, és ha egy darab zenélő műanyag bizbasz minden gyereknek jár alanyi jogon, akkor végülis egy rózsaszín bizbasz is járhat alanyi jogon a lányoknak, meg ugye mindennek az értéke a mértéke, és egy darab póni a többi nem ilyen jellegű játék között talán még nem indítja el a lejtőn. De akkor is nehezen visz rá a lélek, az összes szőröm feláll, és berzenkedik minden idegszálam.

Gondolkodtam én ilyesmin régebben, de annyira távolinak tűnt, hogy nagyon nem forszíroztam egy elméleti megoldást. Aztán a fenéket volt távoli :)

(nyulatkozzatok nyugodtan)

7 megjegyzés:

Chipie írta...

ez sajnos elkerülhetetlen, kész csoda, hogy idáig húztátok :-)
Én megvenném neki az egy darab pónit, mert szép dolgok az elvek, de a karácsony meg arról kell, hogy szóljon, hogy a gyerek kapkodja a levegőt az örömtől, és ha neki ez a szíve vágya, akkor kapja meg - szerintem.
Valamelyik multiban, talán az Auchanban vagy hol láttam egy plüsspónit, amelyik tényleg aranyos, nem zenél, nem pisál, nem beszél, nem villog, de mégis póni, és lila és puha, és sztem az én lányom kap egyet.
Amikor ilyesmiket szeretne alány, mindig arra gondolok, hogy nekem is volt ötévesen kihisztizett rózsaszín lakkretikülöm, és anyám valószínűleg ötször gyűrte vissza a gyomrát, amíg megvette, de én maximálisan boldog voltam, és a mai napig emlékszem rá, és csak ember lett belőlem a retikül ellenére :-D
Én most a legókkal dilemmáztam ugyanígy, készülök én is a blogomban meginterjúvolni a népeket, mert Pömp legomániás, és nagyon szeretne méregdrága legókat, de az eddigiek is atomjaikra szedve hevernek a dobozokban és képtelen újra összerakni őket, én meg megmondtam neki még nyáron, hogy addig egyetlen kockát sem kap tőlünk, amíg legalább 5 járművet össze nem rak és nem prezentál, nyilván nem tette meg, de most vacillálok, hogy karácsonyra megvegyem-e a szívevágya legót, végül is a jézuska pozícióit erősíteném vele, hiszen azt tudja, hogy ÉN úgysem vennék neki ilyet....:-)

Maczyka írta...

Hasonló gondolatvonal mentén ma megvettem azt a ...... pónit, nem beteg, meg kalandos is volt, hála drága pici fiamnak, apa egy hős, meg lett még egy icipici póni is az adventi naptárba, mert úgyis az lesz a következő, hogy de hol van az ő gyereke :) nem volt könnyű, iszonyatosan elveszve éreztem magam ott a rózsaszín tömegben :)))

Remélem, tényleg örülni fog, mert ha nem, a két kis kezemmel tépem meg :DDDDD

Judit írta...

Nálunk ugyanez a pisztoly mentén zajlott, ami aztán a másodperc tört része alatt került a sarokba - de a boldogság megvolt, és amennyire tudom, egyik (felnőtt) fiam sem lett szadista tömeggyilkos. A nemes elvek szerintem is arra jók, hogy karácsonykor legyen mit félretenni. :))))

Névtelen írta...

Hát ha már megvetted, nem keresem meg a tieteket. Igaz, nekem nem kellett az elveimmel harcolni, mert atyai nagyanyátok állandóan keresztbe tett majd az összesnek, így volt / van / valahol egy kisebbfajta, rózsaszín, lilafarkú, hajdan illatos póni. Gondoltam, hátha elég, és majd a Jézus hoz valami mást, ha esetleg ez pótolná a lóhiányt. De hát így nem keresgélek.Azért boldogvagyok, hogy nem kell atyai nagyanyát játszanom. Pussz!!

jerry311 írta...

Nyilván megtéped. Nyilván el is hisszük.
Hahaha :)

Maczyka írta...

Anyukám, tudom én, hogy nekünk is volt, biztos vagyok benne, hogy Barbija is lesz, de nem most. Amitől most feláll a szőr a hátamon, az a "túlbiznicesedés". Messziről látszik, hogy már nem tudnak mit kitalálni, és akkor ahelyett, hogy valami értelmesebb irányban gondolkodnának, jönnek ezek az agyatlan dolgok, hogy műneszeszerkutya, hogy már 10 évesen műpicsa lehessen a barátnőivel - vajon mikor kezdenek el alkoholmentes mojito-t palackozni, esetleg még piacra dobhatnák a villantásszámlálós társasjátékot, vagy plázabolyongóst -, műhörcsög, bébiszitter barbi műkakival a biliben, beteg póni... meg ahogy Chipie írta, a sellőpóni, ezen konkrétan sírtam. És persze minden rózsaszín, vagy babakék, a szivárványt felejtsük csak el nyugodtan, nem is értem, minek.

Szóval elsősorban nem magával a játékkal van bajom, hanem a mögöttes tartalommal.

De ez messzire vezet.

Valaki Szegedről írta...

Maczyka, teljesen igazad van a mögöttes tartalmat illetően, de gondolj arra, hogy vannak a lányodnak normális szülei, akik helyreteszik a fejében ezt a dolgot. Az egész pónibarbi művilág csak akkor gáz egy gyereknek, ha azon kívül nincs neki más. Szerintem.