2010-12-02

Kényszerpihenő

Na szóval kérem, úgy döntöttem, hogy januárban szabadságra megyek.

Zsombor alvási - és akaratérvényesítési - szokásai eléggé kriminalizálódtak (erről majd írok, mert teljesen meg vagyunk lőve), minek következtében a mieink is, ugye, ezen kívül nagyon zsúfolt december áll előttem. Perpill mikor nem tortázok, nem a katatón üvöltő gyereket próbálom valahogy magához téríteni, nem oviba-oviból jövök-megyek, nem a naggyal küzdök, és véletlenül nem alszom, akkor kötök ezerrel, mert van egy-két erősen határidős darab, a Jézuska meg nem tud kötni, kénytelen vagyok besegíteni neki. És ez fog menni karácsonyig. Szóval megelőzendő a teljes totális válságot, eldöntöttem, hogy januárban alkotói szabadságra vonulok, egyszerűen muszáj, mert a kialvatlansággal-fáradtsággal együtt romlik a kreativitásom is, és még ha akad is remek ötlet, egyszerűen a fáradtságtól és/vagy 10 percenként ébredő gyerektől nem tudom úgy kivitelezni, ahogy szeretném. És ez nem jó.

Úgyhogy elnézést mindenkitől, megértéseteket kérem, de januárban csak 1 torta fog készülni: a lányomé.

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

És az apósodé?

Maczyka írta...

Az más kategória, nem "két éjszakát virrasztok vele" torta :) még az is lehet, hogy tatárbífszteket kap, vagy egy tálca krémest, mert ő annyira nem tortás.

misumma írta...

Hát megértem, nekünk is voltak ilyen (éjjel kelős, járkálós, beteges) időszakok, de lassan múlik, rendeződik, van remény!
Viszont soraidat olvasva még inkább hálás vagyok a múlt heti dobostortáért (Áron 11), mert hangos sikere volt, imádták hogy nekik készült, hogy olyan selymesen finom, zseniálisan ropog és még ezerszer, hogy ezt csak neki készítették. Szóval nagyon-nagyon hálás vagyok, hogy még bevállaltad és remélem lesz még szerencsénk a tortacsodáidhoz!
Kitartást a Jézuska megérkezéséig!
üdv: Andi Botpusztáról

Maczyka írta...

Andi, nincs mit igazán, örülök, hogy ízlett meg tetszett, örömmel készítek neki (csak neki :) ) máskor is :)