2012-02-08

Kavarogás

Nohát, előbb-utóbb lesz egy lelkizős bejegyzés. Ui. elkezdtem Ágiéknál a hordozási tanácsadó tanfolyamot, és még nincs vége, de már sokkal-sokkal-sokkal többet kaptam, mint gondoltam, hogy fogok. Közel sem csak kendőtekergetésből áll, és hihetetlen dolgokat mozdít meg az emberben, de kell egy kis idő, hogy rendeződjön, lenyugodjon, mert ha most lelkesen mindent összehordok, az megint nem vezet semmi jóra. De hihetetlen mennyiségű Aha! élmény, és hihetetlen mennyiségű fejfogás, hogy "de bakker, ha ez ennyire egyszerű, miért nem így csinálja mindenki?? És hol, mikor hagytuk, hogy elvegyék tőlünk??? És miért nem vesszük vissza???"

És főként, miért nem volt nekem bátorságom mindehhez Borival? Mondom ezt úgy, hogy szerintem még így is kilógtam az átlagból az anti-paraanyuságommal. Te jóságos ég, mennyivel-mennyivel egyszerűbb lehetett volna, mennyivel kevesebb vívódással és lelkifurkával, mennyivel kevesebb balhéval, meg ki tudja még.... nyilván az akkori informáltságomnak és lelkiállapotomnak megfelelően a szerintem legjobbat tettem, még ha kis kerülőkkel is, de így visszanézve, végiggondolva iszonyat gáz, hogy miken pörögtem, ahelyett, hogy csináltam volna, ami jól esik, azt sem értem - mert ha valami, akkor ez egyáltalán nem vall rám :) - hogy bizonyos dolgoknak miért nem néztem utána? Miért elégedtem meg egy forrással? Persze azzal, ami a leginkább mainstreem, szóval kényelmes volt elfogadni...

Szóval túl sok minden mozdult meg mostanában, amit Nanka születésének utózöngéi csak felerősítenek. Az elmúlt 5 évben hosszabb utat jártam be, azt hiszem, mint addig bármikor, és ahogy nézem, ez még mindig csak az eleje.

Nincsenek megjegyzések: