2012-03-04

Anya kísértete, izé, kísérlete, másszóval anya játszik :)

Nem is tudom, hol kezdjem.

Talán ott, amikor megjöttek az első birkák. És persze nanánhogy nekivetültem, hogy vajh hogy a pékben lesz a birkán lévő pulóver előbb-utóbb valahogy rajtunk. Ami információt találtam, az mind az volt, hogy így-úgy-amúgy válogatni, mosni, mosni, mosni, aztán van kis felhősítő gép, aztán meg fonni, és akkor utána valahogy végre formába lehet önteni a dolgot. Ez pont elég volt arra, hogy eldöntsem: ha nem is soha, de amíg 5 éven aluli van a családban, addig én nem fogok itten pancsolni, meg hát mire kézzel felhősítem, a dobkártoló meg nem két fillér, és hát fonni, jó, oké, itt-ott belebotlottam blogokon, hogy élő ember is csinálja még, de azért hát mégis hol-hogyan-kitől lehetne megtanulni, de főleg honnan kerítsek rokkát, áááá, biztos nem éri meg az egész a macerát, van elég nünükém már enélkül is. Bajban is voltunk, hova rakjuk a tavalyi nyírást, az ideire már vannak lelkes jelentkezők. Tavalyi gyapjú bezsákolva várta, hogy majd lesz vele valami.

Aztán a múlt havi kötős talin láttam Anettet, aki mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, pörgette a kézi orsót, és a vállánál lévő szöszből valami hihetetlen módon fonal lett. Vannak az ember életében - az enyémben mindenképp - inspiráló, ihlető találkozások, mikor megfogan egy gondolat, vagy egy már motoszkáló erőre kap, vagy szimplán csak rácsodálkozol egy dologra a másik segítségével. No, ez is egy ilyen volt, mégpedig a javából. Akkor ott fel sem tűnt, csak viccelődtem, hogy hát itt vannak a birkák, hehe-hihi, na majd egyszer én is talán. Utána kezdett el gerillamód kísérteni újra az egész fonás dolog. Annyira élesen van előttem az egész kép, Anett a gyönyörű baglyos pulcsijában, ahogy fon, fon, fon, minden extra meg felhajtás nélkül, a fonal meg csak születik vég nélkül. És újra és újra előjött, már szinte fájt, hogy én nem tudok ilyet. Szóval ezzel már muszáj volt valamit kezdeni. Elkezdtem újra olvasni, most már aránylag célirányosan - a bölcsész énem, ugye, szakirodalom nélkül félkarú óriás vagyok :) - Harmatcsepp-Zsutól vettem kéziorsót is, és ma beáztattam egy kis adagot Juliska tavalyi ruhájából - estére egész pofás lett, de még van dolga a vízzel keményen :).

Azt azért leszögezem előre, hogy nincsenek nagy elvárásaim, főleg, hogy iszonyat hendikeppel indulok: azon kívül, hogy sosem csináltam még ilyesmit, arról sincs fogalmam, melyik része volt a birkának - azért a hátsó részről származó gyapjút elég könnyen ki lehetett zárni :) -, valamint mivel a nyíráskor még nem volt ilyen nagy felbuzdulás a részemről, jó sok szalmatörettel meg miegyébbel van szennyezve. Mindenesetre arra gondoltam, hogy ha ebből a gyapjúból a jelenlegi minimál tudásommal és eszköztárammal felszerelve bármi fonalra emlékeztetőt ki tudok hozni, én már nagyon-nagyon boldog leszek :)) és akkor majd megéri elgondolkodni a hogyantovábbon.

Mindenesetre most nagyon nagy vigyorral megyek aludni, mivel Anett felajánlotta, hogy a következő talin megtanít orsózni :))))))

Folytatása következik, reklám után visszajövünk :)

Nincsenek megjegyzések: