2012-06-30

Zsombor, a csigabiga

No lám, le is maradtam Zsombor óvodásságával :) talán mert semmi extra nem történt.

Beiratkozás reggelén bementünk az oviba, fel az emeletre, Bori beíratta az öccsét :) én megsúgtam, hogy ha lehetséges, akkor a Csigabiga csoportba szeretne a gyerek menni, és eljöttünk. Mondjuk Zsombor kicsit meg volt sértődve, mert ő már a dínóját is vitte alvósnak, mert hogy ő ott alszik, elég nehéz volt meggyőzni, hogy nem, még nem :) Nem is jártam postán egy darabig, onnan tudtam meg, hogy felvették, hogy Ági néni megkérdezte egy hétfő reggel, hogy ugye megyek csütörtökön a szülőire :D

Na, de nem ennyi ám az egész azért mégsem. Miért pont Csigabiga? Egyrészt anno megkérdeztük Borit, hogy hol szeret jobban lenni, mikor nem a csoportjukban vannak, a Maciban vagy a Csigabigában, és ő egyértelműen az utóbbira voksolt. Másrészt Zsombor enyhe fokú csigamán, még a kórházba is hozott nekem egy marékkal, ott szedték az István kertjében egy fáról, arról ugyan nem tudtam, hogy egy óvatlan pillanatban benyomta őket a fiókomba, mikor a hazamenetelhez pakoltam, akkor vettem észre a jó néhány csigát, amelyek közül egy megkóstolta az igazolásomat, amit a mindenféle szervek felé le kell adni :D szóval csigamán a gyerek, tehát ő is a Csigabigára szavazott. De bevallom őszintén, a fő indok az, hogy a Csigabiga csoport a Teknőc csoport mellett helyezkedik el, Bori meg hova jár? Igenbizony, a Teknőcbe. Szóval szomszédok lesznek az öccsével, és ez szerintem klassz, gyerekkiszórás meg begyűjtés terén is, meg egyébként is, na :) És mivel szomszédos csoport, Zsombor még az iratkozás előtt lespannolt Ági nénivel, kiválasztotta a jelét az öltözőben - csiga, lepődik-e meg valaki, köszönöm -, megismerkedett a mosdóval, meg ilyesmi. És az utolsó héten, mikor délben jártunk Boriért, ő bizony simán besunnyogott a nagyokhoz mesét hallgatni :) harmadik nap már automatice rúgta le a gumicsizmát (mi mást? :)))) ), és ment be, mikor a nagyok kijöttek ebéd után, ült le a szőnyegre, és várta a mesét :D így aztán Márti nénivel is lespannolt, aki megállapította, hogy nagyon kiegyensúlyozott gyerek, és nem hiszi, hogy nagy probléma lenne a beszokással, főleg, hogy a szomszédban ott a tesó*. Hát, a próféta szóljon belőle, mindenesetre nagyon várja a gyerek, az biztos. És nem csak a beígért traktoros oviszsák miatt :) (akinek van bevált tippje, honnan szerezzek traktoros anyagot, kérem, ne tartsa magában)

A két óvónéni egyébként angyal, de tényleg, "öreg rókák", és 15 éve együtt dolgoznak, de valami olyan szinten megnyugtatóak voltak szülőin, hogy nagyon, és úgy érzem, a szülőket is tudják kezelni :) legalábbis miután megtárgyaltuk, hogy milyen nehéz egy gyereknek ez az egész beszokás folyamat - még akkor is, ha bölcsiből jön, mert más rendszer kicsit, más gyerekek, más nénik, más szokások -, és természetesen jött a "van-e külön angol a kiscsoportosoknak?" kérdés (nem viccelek ám, szinte vártam is, mikor kérdezi meg valaki), nagyon diplomatikusan, de félreérthetetlenül közölték, hogy egy éppen a beszokással küzdő 3 évesnek valszeg nem erre van a legnagyobb szüksége :)))) És egyéb dolgokban is annyira klasszak (sok dicséret, simogatás, hogy azért csak hat gyereket szoktatnak egyszerre, mert ők meg a dadus az három, az hat térd, tehát ennyi gyereket tudnak egyszerre ölbe venni, mert ezeknek a kicsiknek még nagyon kell az ilyesmi, nincs nagy csinnadrattás szülinap, hanem kis bensőséges, de teljesen az ünnepelt köré, stb stb), annyira az én kis bújós-anyás traktorosomnak valók, teljesen úgy érzem, hogy eddig mindkét gyerekem a nekik, habitusuknak legmegfelelőbb óvónőket fogták ki. Mázli.

Szóval várjuk a szeptembert (én a napok természetes hullámvölgyeiben igen nagyon :D ), és annyira fura, hogy az én kis tökikém ovis lesz, csak nézem, ahogy teljesen logikusan gondolkozva - már a maga szintjén :) - tervez, jön-megy, kapál, vasvillázik (!), traktorozik, homokozik, sarazik, mászik össze-vissza, aztán egyszer csak bújik, vigyorog, játszik a Borival, nézem, ahogy alszik, és csodálom, milyen nagy már, és nem értem, mikor is lett ekkora szeretetgombóc, akiben már semmi de semmi babás nincs, igazi vagány, de érzékeny kisfiú lett.

Öregszem :)

*ezen azóta is vigyorgok magamban, ui. volt egy olyan mamázás, még Zsombor este cicizős korszakában, mikor mondtam Borinak, hogy ha a Zsombor sírna, segítsen a mamának megvigasztalni. Mire Bori teljesen magától értetődően mondta, hogy: Jó, majd megmondom a mamának, adjon neki cicit. :DDDD  most így elképzeltem, amint ezt előadja az óvónéniknek :D


Nincsenek megjegyzések: