2012-09-06

Ovista 2.0

Igen hosszas, és eseménytelen nyári szünet után csak elkezdődött végre az a francos ovi. Jövendőbeli apáknak tipp, hogy ha a gyerekszám bővítésén gondolkodtok, ne a nyári szünet utolsó két hetében vázoljátok anyunak, mert igen könnyen hirtelen felindulásból elkövetett tányércsapkodás lesz belőle :) na szóval, július 2-a óta kint volt az ikszelős naptár, mert kellett, aztán mikor már mindenki mindenki idegein táncolt, kicsit mamáztak a nagyok, Bori még repetázott is, egyedül, de hát annak is vége lett, aztán már gyorsan oviszsák varrás - fúúú, nagyon büszke vagyok magamra, tényleg, hogy én ezt egy varrógéppel követtem el, egyedül, saját kútfőből :) -, családlátogatás, néha kis "nem akarok ovis lenni" szösszenetek a gyerektől, aki 10 perc elteltével vigyorogva ecsetelte, hogy miket is fog csinálni majd az oviban, benti cipők vásárlása, és vééééééééégre kezdőőőőőőőőőőődik!! Hétfőn bevonultunk családilag, Zsombort úgy hívták vissza a csoportból köszönni :) mikor mentem értük ebéd előtt lett is sértődés, hogy minek vagyok én ott, ő ott akar enni. Ez logisztikai okokból nem volt kivitelezhető, de megegyeztünk óvónénivel, hogy szerdán már bent eszik. Állítólag volt délelőtt kis sírás, de a nővére átment a szomszédból, és megvigasztalta :) Kedden minden oké, ma meg arra értem oda a megbeszélt ebéd után, hogy Zsombor ki akart próbálni egy ágyat, és igen megsértődött, hogy egyrészt nem apa ment érte, másrészt hogy nem alhat ott. Úgyhogy holnap visszük az ágyneműjét, hogy ha szeretne, szunyálhasson (ráférni ráfér, mert azért elfárad). Remélem, hogy ez a lelkesedése megmarad, és nem majd decemberben jut eszébe, hogy jáj, hát ez nem biznic, ő inkább mégsem :) bár ugye ismerős helyre ment, már nagyon várta, tudja kb, hogy miről szól ez az ovi dolog, hiszen két éve minden nap hozzuk-visszük a nővérét, tehát azért tisztában van azzal, hogy nem marad ott :) Szóval egyelőre az új ovistánk is jól veszi az akadályokat, aztán majd meglássuk, a vak is aszonta.

Szösszenetek első napról:
- És mondtam az Ági néninek, hogy én itt összepakolom a játékokat, de otthon nem!
- Az egyik fiút úgy hívják hogy Marci. (kuncogás) Olyan, mint a marcipán! :)))

Janka meg taknyos. Ez is kezdődik :(

5 megjegyzés:

TeTe írta...

Te tányértcsapokodtál? azért azt megnézném :)

zsir írta...

Szoba kerolt a negyedik?
Nocsak...

Maczyka írta...

Nem, nem csapkodtam, de hirtelen felindultam, csak az úrinő oldalam fogott vissza :) és a negyedik már le van zsírozva egy ideje, ő azzal állt elő, hogy olvasott valami hétgyerekes cikket, mi lenne, ha lenne ötödik is :D mondtam, majd visszatérünk rá, ha kipihentem a nyári szünetet :) (mondjuk Bori azóta módosított a rendelésen, és hét tesót szeretne, mármint vele együtt, 4 lány 3 fiú felállásban, hát csalódni fog)

Chipie írta...

Mi is négyet akartunk, csak a harmadik olyan botrányosan és elviselhetetlenül kiállhatatlan kisbaba volt, hogy úgy döntöttünk, elég lesz ennyi is :-)De amúgy állítólag a négy az optimális gyerekszám, mert egy gyerek elkényeztett lesz, kettő folyton veszekszik, háromnál egy mindig kimarad, négynél viszont mindenki megtalálja a párját :-)))

Amúgy meg ne félj, később se lesz semmi gond az ovival, kistestvéreket egészen egyszerűen nem kell beszoktatni, mivel születésük óta szokják, nálunk dettó ugyanez volt, csak abból volt durca első héten, hogy miért nem alhatnak már bent....:-))))
És képeket kér a nép!

Maczyka írta...

Lesznek képek, előbb-utóbb :) csak össze-vissza vannak, meg még én is, mert a nyugisnak ígérkező szeptemberem nem is olyan nyugis, ez grr meg morc, de evvan. Igen, a négy az olyan szimpatikus, minden kezünkre egy gyerek :D

Egyébként Zsombit azért megviseli, konkrétan rám haragszik, mert járnia kell, ezt kiderítettük, de ha ott van, már nincs baj, most már be is megy szépen, az egy bentalvás óta nem volt bentalvás, mert nem akarta inkább mégsem, de ma azzal fogadtak az Áginénivel, hogy van egy titkos tervük, az a titkos tervük, hogy hétfőn bent alszik a Zsombor, és ez titkos ám, csak apa meg én tudhatjuk :) (Áginéni szuperszuper) szóval hogy csak maga az elválás gondolata a problémás, azt nem akarja átélni (na ja, ki szeret búcsúzni, ugye, és hát nekik azért még sok idő az a pár óra is, hiába tudja, hogy nem marad ott, megyek érte), meg aztán a másik változással van a probléma, hogy hazajönni, szó szerint pici dührohama van felém (apa felé nem, azt hiszem), úgyhogy ezen dolgoznunk kell még egy pöppet. De majd belejön ő is, mint kiskutya az ugatásba :)