2013-05-10

Az utolsó ovis

anyák napja Borinak szerdán volt, négytől. Délelőtt még Születéshetéztem, mentem értük ebéd után, mert ember csak úgy tudott vigyázni a kicsikre, hogy vitte magával őket dolgozni, így aztán megbeszéltük, hogy én hazaugrok velük Bori csiniruhájáért - mert óvónénik azt kérték, csinosan menjen, nem kell ünneplő, csak csinosan -, meg ilyenek, aztán lent találkozunk, mert 2-re vissza kell érnem a művházba egy utolsó előadásra. Igen ám, de közben apósom szőlőjébe beszabadult két kecske, kellett menni kihajtani őket, gondolom, mondanom sem kell, hogy nem voltak túl kooperatívak, szerencsére volt itt éppen segítségem egy meglett férfiember személyében, na vele úgy 10 perc kergetőzés után visszapateroltunk egyet a helyére (közben Bori a teraszról: anyaaaaa, a Zsombi kakáááált!!! Anya vissza: Most nem tudok menni, várjon kicsit!!! 2 perc múlva: Anyaaaaaa, mondom, hogy a Zsombi kakááááált! Anya vissza: Én meg mondtam, hogy nem tudok menni, töröld ki neki!!!!! Bori: Neeeeeeem! és ezzel se bú se bá, minden informálás nélkül otthagyta az öccsét, aki szerencsétlen már bőgött, mire bejutottam, köszönöm, édes lányom, a remek segítséget), közben hívtam embert, hogy ne a művházhoz menjen, mert itt méjdéj méjdéj, megjött ő is, én berongyoltam a házba, mert már 5 perce nem kellett volna otthon lennünk, összedobtam némi ellátmányt a kicsiknek, meg váltáscucct Jankinak, Borival összepakoltattam a kipikopicipő-harisnya-blúz kombót, közben a másik kecske is hazatalált, kicsik be ember kocsijába, utánuk hajítottam a cuccukat, Borit beültettem a kocsiba, kikaptam a szekrényből a ruhászsákot, amiben emlékeim szerint a csiniruha volt, és zúztunk le a művházba. Meghallgattuk az előadást, persze kicsit elfecserésztük az időt, négy óra előtt 5 perccel estünk be az oviba, már mindenki ott tobzódik, meg mifene, hajtom a lányt, hogy öltözzön, kihúzom a cipzárt a zsákon, és előkapom....... A TAVALYI HERCEGNŐJELMEZT!!! :D némi tanácstalanság után megegyeztünk óvónénivel, hogy végül is nem ünneplőt kértek, hanem csinos ruhát, na, ha valami, ez az, Bori is belement, hogy hercegnőként abszolválja az utolsó ovis anyáknapját, bementem, leültem, szétröhögtük a fejünket jófejanyukával a bénaságomon, és még mindig röhögve néztem, ahogy Bori a sor elején belibeg, mint Csipkerózsika. 

Hát, megadtuk a módját ennek az utolsó anyáknapjának :DDDD

1 megjegyzés:

eszkiesz írta...

Na de hol a fotó?
eszkiesz