2013-06-12

.....a poszt, aminek nincs címe.....

Bori, miközben figyeli, hogy hogy vagyunk a kicsikkel, sokszor rákérdezett, hogy ő is ennyit szopizott-e, meg őt is így hordtam-e a hátamon, meg vele is együtt aludtam-e a kórházban, meg ilyesmik. Én meg mindig elmondtam neki, hogy hát izé, az a helyzet, hogy akkor még nem tudtam ennyi mindent, nekem is meg kellett tanulnom anyukának lenni, de nagyon szerettem/szeretem, és még ha butuska is voltam, igyekeztem úgy csinálni, amiről azt gondoltam, hogy a legjobb neki. Ezt a kört már jó párszor lefutottuk, megbeszéltük, sokat kérdez, én igyekszem válaszolni, ami nem mindig könnyű, egy hatévesnek azért elég nehéz elmagyarázni, hogy mennyit tanul az ember, mikor anyuka lesz, és hogy ezt előtte sehol, senkivel nem tudja így megtanulni, azt meg főleg nem nagyon tudom neki elmondani, hogy iszonyatosan nagyon sajnálom, és nem tudok eléggé bocsánatot kérni tőle a borzalmas bénázásaimért, hogy neki szó szerint küzdenie kellett azért, amit a tesói már magától értetődően megkaptak, és csakis az én hülyeségem miatt. Szóval ilyen mélységben még nem beszéltünk a dolgokról, mert nem tudom, hogyan, csak így érintőlegesen, meg mikor előjönnek a születéstörténetek, meg a "velem is így csináltad?" kérdéskör.

Mentünk aludni, már megint elég későn, mert egyszerűen nyáron nem lehet lecsapni őket, amíg kint világos van, és hát sokáig van világos, nekem meg még van egy kis dolgom, szóval kicsit türelmetlen vagyok ilyenkor, hogy aludjon már, ne most akarjon már mindent megbeszélni, közben, mikor éppen nem beszél, ipaden olvasgatok vagy játszom, közben meghallgatom, amit mond, válaszolok, és időről időre elhangzik a "jól van, csak aludjál már" mondat, amire jön a "jól van na" válasz, fél perc csend, majd megint "anya", mire tőlem nagy sóhajjal jön egy igen ideges "iggggen????" :) és ez nagyjából végtelenítve :). No, ma este is ez zajlott, törtem a cukorkákat a képernyőn, felhangzik a sokadik kör "anya?", tőlem az enyhén hajtépős "iggggen????", mire teljesen hozzám bújik, szorosan, és ezt mondja:
- Anya, megbocsátom neked, hogy mikor megszülettem, meg kicsi voltam, még butuska voltál. Nagyon megbocsátom. És nem felejtem el, hogy megbocsájtottam. És most játsz tovább!"



.............................................. és akkor erre mit lehet mondani? Azon kívül, hogy nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon szeretlek, és fogalmam sincs, hogy lettél ilyen fantasztikus, de nagyon köszönöm........................

8 megjegyzés:

zsir írta...

...törtem a cukorkákat...
Ez egy ilyen szalmai tovabbkepzo jatek? :DDD


Egyebkent meg hol van a cukisagtol elolvados smiley? :))

Maczyka írta...

Ja, hát így is mondhatjuk :D

Nem tudom, hol van olyan smiley, te vagy a bitvarázsló :)

TeTe írta...

Macc, mondd meg a barátosnémnak, hogy imádom :)

Maczyka írta...

Majd megmondod te, állandóan azon rágja a fülem, mikor megyünk hozzátok :D

ninaanna írta...

Csak véletlenül keveredtem ide, szopi közben olvasgatva. És most potyognak a könnyeim a dedre (elsőszülött, a bénázástűrő). Hülye hormonok... :)
Tündéri Borid van. :) Meg valószínűleg a többi is az? (Te vagy a japános maczy?)

Maczyka írta...

Köszi :) igen, én vagyok/voltam, bár eléggé kiestem belőle :)

Maczyka írta...

Köszi :) igen, én vagyok/voltam, bár eléggé kiestem belőle :)

Maczyka írta...

Köszi :) igen, én vagyok/voltam, bár eléggé kiestem belőle :)