2013-08-30

Este van már, nyolc óra

Azért nem csak küzdelem az élet a csajjal, van a másik végletből is elég, mint amikor rájön a segíthetnék, és pikkpakk megvagyok a pakolással, meg amikor olyan dolgok jutnak az eszébe, hogy csak lesek. Hogy például.

Varrtam a suliba a zsákját (szivárványos, én ugyan horgolni akartam, de leszavazta, varrjam csak, ez ugyan lényegesen körülményesebb, de hát evvan, cégünk mindig az ön rendelkezésére áll, asszonyom), potyogtak ugye a sok cafatkák, csíkocskák, amit általában az ember egy mozdulattal kikukáz, mert semmire nem jó már. Bori ellenben elkérte az összeset, összetolt két széket egymással szemben a kanapé előtt, a háttámlára felakasztgatta egyenként a csíkocskákat, majd elrikkantotta magát: Itt a szalagbolt, vegyenek szalagot, szalagot vegyenek! És a másik kettő azonnal ráharapott, és szalagot vettek, kéket, zöldet, pirosat, még az én hajamba is jutott, meg elénekeltük az este van már nyolcórát (Zsomborral és Boróval, mert hogy ők meg együtt fognak világgá menni, hogy békénhagyják ólet, de ez egy másik történet :) ), és én békében, nyugiban be tudtam fejezni a zsákot.

És akkor itt szeretném megköszönni a játékgyártók tevékenységét, asszem, továbbra sem nagyon fogjuk igénybevenni őket... Csak ha nagyon muszáj :)

Nincsenek megjegyzések: