2015-05-22

Valami véget ér

Tegnap előtt Sári elkövette az első nem csak anyatejes nagydolgot. Sosem gondoltam, hogy ilyen hatttttalmas eseményről posztolni fogok :) de azért ennek most különös jelentősége van. Iszonyatos skizo helyzet ez, mikor egyrészt annnnyira várod már, hogy "felszabadulj" egy kicsit, és az eszed is egyetért, hogy igen, ennyi volt, mert többet nem bírsz/bírtok már el, másrészt meg egy kicsit minden egyes "utolsó elsőnél" megszakad a szíved. Csak puszilgatnád, és bújnál hozzá, próbálod "kiszívni" belőle a babaillatot, hogy soha-soha ne felejtsd el, minden egyes új mozdulatnál beléd hasít, hogy nem fogod többet végignézni ezt a csodát, ahogy két láthatatlan sejtből itt lesz egy baba, aki aztán nyekergő, öntudatlan, vézna kismacskából egy ügyes-okos kisgyerekké fejlődik - és majd tovább, ugye -, kész, ennyi volt. Persze, ez az élet rendje, és nem, nem bánom a döntést, bármennyire is szívfájdító belegondolni, hogy nem lesz több.

Nagyon nagy áldás, öröm, kegy, vagy nem is tudom mi, hogy négyszer részese lehettem/lehetek ennek a csodának.

De lassan ideje lesz a babaillaton túli életnek :) (gondolom, idővel bőgni sem fogok ezen, hülye hormonok)

Nincsenek megjegyzések: