2015-09-12

Tüzijáték

Elmentünk tüzijátékot nézni egy faluval odébb, emberék biztosították.

Sári rajtam karikásban.

Az első petárdáknál nagyon megijedt, sírt, menekülni próbált, pedig nyugodt voltam, öleltem, szorítottam magamhoz. Végül hátat fordítottam az egésznek, és elindultam a kocsihoz.

Mentem, nyugodtan, az ijedt gyermekkel a kendőben, már nem akart menekülni, csak sírt. Mögöttem durrogtak a tüzijátékrakéták.

És én nem tudtam elég hálás lenni magamban, hogy a durrogás csak szórakozás, hogy mindjárt a kocsiban leszünk, hogy fél óra múlva már otthon, az ágyunkban fogunk feküdni.

Nem szeretném megtudni, milyen az, amikor nem csak ennyi az egész...

Nincsenek megjegyzések: