Medvebarlang

Janka 4

2012-01-30T23:39:00.001+01:00

6,5 kilón és 65 centin túl...Nyúl, fog, érdeklődik, kendőből kint lévő kézzel közlekedik, oldalra fordul, szemlélődik, vigyorog, vigyorog, vigyorog, ajvékol, alszik, megébred, bcg fakasztásnál nagyon sír, könnyen megnyugszik, eszik, eszik, ajvékol, markol, amit tud, nyálzik, nyálzik, nyálzik, nyáááááálzik, tűr, tűr, tűr, reklamál, vigyorog, vigyorog, beszélget, pancsol, ügyes...Hát ilyesmik :)

5

2012-01-29T20:42:00.004+01:00

A képek magukért beszélnek, a szöveget majd a hozzáértő beszúrja.

Na tessék, jól rám lett hagyva :)

Szóval a liba 5 éves lett, nem tévedés, nem elszámolás, 5 éves, mégpedig 10-es számrendszerben, mielőtt valaki belekötne, eltűnődtem rajta egy párszor, de akárhogy számoltam, ez jött ki :)

Szombaton színházban voltak a nagyok, elvarázsolva-csacsogva jöttek haza. Este megcsináltuk a tortát, aminek esélye sem volt meglepetésnek lennie, lévén egyrészt Bori kiadta parancsba, hogy Csipkerózsika kell, másrészt meg ott asszisztált a konyhapulton, Zsombor mellettem a felállókán, csacsogtak, nyúlkáltak, én meg beszorulva egy sarokba próbáltam valami Csipkerózsikára hasonlítót összehozni, ilyen lett, a lánynak tetszett, ez a lényeg. Belül nagyon előrelátóan egy charlotte figyel, úgyis csak a krémet szokták kienni a tortákból, hát a charlotte belül tiszta krém, ugye :) itt azért megjegyezném, csak a jegyzőkönyv kedvéért, hogy a hercegnős tortát igénylő, édibédin csacsorászó tündérkirálylány az 5. születésnapját megelőző este körömpörköltön cuppogott az apjával nem kimondottan princesslike módon :D Maga szülinap kicsit érdekesen telt, lévén reggel kakast vágtunk, el kell mennem nyáron nagyanyámhoz továbbképzésre, mert a részidőm még mindig szánalmas, gondolom, mire végzünk ötven csirkével, csak belejövök :) A gyermekek magaviseletére nem pazarolnék túl sok szót, úgysincsenek megfelelőek, mindenesetre nem ok nélkül hangzott el, hogy "úgy viselkedjetek, hogy anyátok ma már elvágta egy kakas nyakát!" :) Zsombor szokásosan hergelte a nővérét, aki szokásosan mindenen visított, vagy a másik véglet, hogy elszabadult kergemarhák módjára ugráltak-rohangáltak teljes egyetértésben, majd a természetszerűleg bekövetkező kopp után visítottak ismét. Egy idő után már ember is kicsit idegesen mennydörögte, hogy "Zsombor, fejezd be, mert kiraklak a kecskékhez!" mire a töki gyorsan jófiú módba váltva skerázott a nővére mellé mesét nézni, de közben a nemlétező bajsza alatt azért elmotyogta, hogy "Az nem lenne szép dolog" :))))))

Így aztán ebédre megfőztük a kakas egy részét pörköltnek, Bori persze lecsapott a dobverőjére, ez látszik az előző posztban, kakas után torta, gyertyaelfújás, ja, én énekeltem neki a szülinapi dalt, remélem, azért ez nem lesz nagy törés az életében :) majd nekiállt lelegelni a baba felsőruházatát, igazán nagyon szakszerűen :) a legnagyobb jóság azonban az volt, hogy hiába minden kísérlet, a "mit szeretnél szülinapodra?" kérdésre olyan válaszok jöttek, hogy "cicás fogkefét" meg hogy "olyan papírt, amire lehet fehér ceruzával rajzolni", így bármennyire is furának tűnhet, de bizony a lány ceruzákat, színes papírt, új festéket, zsírkrétákat meg csillogós ragasztót kapott (ez egy külön posztot megérne, ahogy a két gyerek rászabadult a csillogós ragacsra, főleg Zsombor, ő kevéssé kreatívan, de nagyon erősen oldotta meg a dolgot, mindenkinek csillogós kukacokat rajzolt, ehhez ugye csak ki kellett préselni a tokból a cuccost :)) ), és teljes volt a boldogság :)

Délután-este nekiálltam az ovis tortának, amit éjjel fejeztem be, bár Zsombornak feltett szándéka volt, hogy ebben megakadályozzon, de csak sikerült, és csak félig kaptam idegösszeomlást, hogy hát nem igaz már, hogy nem bír fél órát aludni már egyben, aaaaaaaaaaaaarghhhhhhhh, a másik aaaaaaaaargh meg az, hogy olyan csodaszépet sikerült varázsolnom a lánynak, hogy ihajj, erre én hülye nem fotóztam le, nulla, semmi, hajnali egykor nem volt már érkezésem, reggel meg nem arra koncentráltam, remek vagyok, mi? Na, de mindegy, ma reggel eldeponáltam mindent és mindenkit az oviba - kocsiból kiszállunk, Jankát kötöm hátra, Bori elindul befelé, kiabálok utána, hogy várja meg a Zsombort, semmi, Zsombor is szalad utána, majd jön vissza bőgve, hogy "nem várt meg a Boooriiiii", gyorsan csomózom a kendőt, és próbálom meggyőzni a bőgő gyereket, hogy igazán nem tudom most felvenni, mert vinnem kell a tortát a kezemben, bebattyogunk, persze halál lassan, mert a fiatalembernek lelkiélete van, a kezem odafagyva a tortatartóhoz, Janka szolidan nyáladzik a hátamon, hallom, ahogy buborékol, teljesen lezsibbadva érünk be az oviba, de legalább Bori folytatja mostani jó szokását, és már öltözik egyedül átfele. Megünnepelték az oviban is, kész, ezzel lezajlottak a Bori születésnapját övező ünnepségek :)

Azért én reggel csináltam egy képet (Viktor):

Kakas

2012-01-29T19:44:00.001+01:00

Reggel még kapirgált...

Hóvirág

2012-01-28T18:31:00.003+01:00

Megint bréking!

2012-01-20T18:26:00.001+01:00

Zsombor tud végre állva pisilni a wc-be. Kellett pár alkalom, hogy meggyőzzem, hogy felhajtott ülőkével könnyebb, de csak összejött :)Férfi lett :)

Társasjáték

2012-01-13T18:58:00.001+01:00

Bori:-Képzeld anya, szoktunk csinálmi takonybuborékot!Anya:- Ó, a Rozival?Bori:- Neeeeeem, a takonnyal!!!!

Én így szeretlek!

2012-01-13T05:36:00.001+01:00

Bori játszik azzal kedvesaranyosédes :) beszélő babájával.
Baba:
- Még éhes vagyok. Kérek még szendvicset!
Bori, szeretettől csöpögő hangon, nagy vigyorral:
- Jaaaaj, te annnnnyit zabálsz!

:)))

Janka 3

2012-01-13T05:33:00.000+01:00

Közben szépen csendben túlhaladta. 6275 gramm, 64 centi. Még mindig kék a szeme, lehet, hogy nála végre bejött :) tiszta hurka, meg hörcsipofa, és vigyor is, naaaaagy röhögések vannak. Illetve most már aktív sikongatás is, meg meglepődés azon, hogy hé, valaki sikongat :) nagy barátok kockásfülű nyúllal, akit keresztanyámék hoztak neki, jó hosszú füle van ugye, amit lehet markolászni, és aztán remekül csócsálni az így ökölbe szorított kézfejünket. Olyan hangosan tud egyébként cuppogni rajta, mármint a kézfején, hogy éjjel simán felébredek rá :) nem túl meglepő módon igencsak jól elvan a hátamon, már vigyorog, mikor fogom körülötte össze a kendőt. És most már értékeli a tesókat is, nagyon örül neki, ha valaki megjelenik körülötte. Alapvetően még mindig nagyon nyugodt baba, annyira jól tűri, hogy állandóan macerálva van, jövés-menés, kocsiból ki-be, meg mittomén, hogy az nem igaz. Éjjel is többnyire alszunk, nagyon klassz csaj.

Munkamegosztás

2012-01-05T17:00:00.001+01:00

Bori hazafelé:- Ma én voltam a napos!
Zsombor, aki semmiről nem akar lemaradni:- Én meg a hoooooold!!!

Mik vannak itt, kérem!

2011-12-28T19:11:00.000+01:00

Jó zsúfolt december áll mögöttünk.

Volt ugye Mikulás, aki idén élőször személyesen jelent meg - lásd képek - és akinek tiszteletére volt rendrakás, meg türelmes várakozás, aztán türelmetlen várakozás, aztán izgalom, éneklés, megilletődöttség, aztán nem annyira megilletődöttség - Zsombor valamiért a fejébe vette, hogy majd azt mondja a Mikulásnak, hogy "nem látok a nagy fejedtől", és miután feldolgozta a tényt, hogy tényleg itt a szakállas, boldogan rikkantgatta is, amihez a célszemély nem nagyon tudott hozzászólni :) -, örülés, meg ilyesmik.

Aztán jött a már-már hagyományos decemberi lerohadás, ember kezdte, majd jöttem én, laza kis takonynak indult, pár nap múlva már egész jól is voltam, csak hogy aztán meglepetésszerüen rám ugorjon egy arcüreg-, és középfülgyulladás, ügyeletből full lázasan jöttem haza, marék gyógyszer, stb, a jobb fülemre még mindig nem hallok rendesen, lassan vissza kell menni az orvoshoz. Majd ezek után jött Bori, téli szünet előtti hétfőn elvittem oviba, másfél óra múlva meg hoztam haza, hőemelkedve. Hét közben Zsombor is lázaskodott, de nála semmi komoly, Bori viszont péntekre már fülfájós volt, tűzoltókarácsony után mentek is ügyeletre, mert addigra tényleg komolyra fordult a dolog. Karácsonykor pedig ismét emberen volt a sor, visszaesett. Szóval jól állunk, egyelőre csak Janka szed Béres cseppet...

Volt pár apátlan napunk is, első este Jankával a hátamon, gyerekkísérettel vonultam ki bezárni az állatállományt. Nem lett volna nagy műsor, de ez pont a legnagyobb szélviharban történt. Megállapítottam, hogy sötétben, hátigyerekkel, fejlámpánál, szélviharban szénát adagolni vasvillával egy baromi magas paravánon keresztül igen erősen extrémsport kategória :)

A fentiek miatt ismét elmaradt a minden évben tervezett lakásdíszítős-mézessütős karácsonyvárás, sebaj, majd jövőre. De a karácsony azért nem maradt el. Még időben megírtuk az ominózus levelet, gondoltam, lesz rajta egy valag póni, meg barbie, meg apróvackok, és akkor ki lehet osztani a családnak, de Bori csak két tételt diktált: egy beszélő baba és egy számítógép szerepelt a listán. Zsombornak persze traktor kellett. Na, nyeltem nagyokat, legyen az a nyüves baba, volt egy rohangálós napom, és sehol nem lehetett kapni. Aszittem megőrülök. Neten néztük, ott is semmi, mindenhol kifogyott. Kezdtem ötletelni, hogy akkor hogy meg mint, de ember másnap nagyon szemfülesen szerzett egyet, szerintem valahogy megfeledkeztek arról az egy darabról :) aztán azért volt még némi mézessütés a testületin kívül is, sütöttem ajándéksütit, Orsikekszet, meg hogy biztosítsam az idegbajomat, gondoltam, csinálok még néhány bonbont ajándékba, Zsombor megint a maga módján segített, vagyis szétkente a hűlni kitett narancskrémet a teraszon mindenfelé, hogy főzhessek újat, de legalább már tudtam, hogy megéri, mert finom :) aztán persze a bonbonok nem akartak tisztességesen kijönni a formákból, ááááá, de azért volt belőle ajándékozható is. Meg persze utolsó pillanatos ajándék kötemények az óvónéniknek meg Erzsikének, anyu pulcsija jól nem lett kész, nagyon nem volt bekalkulálva, hogy napokig nem tudok tűt venni a kezembe, mert túlélni próbálok épp, Botond kesztyűjét meg el sem tudtam kezdeni, mert a töki ráugrott a kanapén a tűre, ami el is törött, szilveszter előtt jött meg a pótlás. De legalább az óvónénik nagyon örültek a cuccoknak :))

Szóval megvolt a karácsony itthon, mindenki teljes erőbevetéssel díszítette a fát, aztán a kiskorúak nagy lelkesen csodálták meg énekeltek neki :) vacsi, fürdés, Bori csinibe öltözött, és jéééé, mik vannak a fa alatt, nahááát!! Bori teljesen átszellemülten, ragyogva játszott azzal a ........ babával, Zsombor meg duplo farmot kapott, csak hogy ne jöjjön ki télen sem a gyakorlatból. Szép nagy doboz, kismillió ez meg az benne, mikor ajándékbontásnál kiborították, ő mégis azonnal, teljes áhítattal az arcán a traktort emelte ki a kupacból :) ezután farmot épített apával, én sípoltam Jankának a zsiráfhaverrel, meg simiztem az új játékszeremet :) netfüggőség felszámolása elnapolva, soha-soha többet nem kell kicetlizni a különböző recepteket a különböző blogokból, van már szép ruhája is, de azért még erősen az ismerkedős fázisban vagyunk.

Aztán papáék, ahol immár 5 unoka zajongott valamilyen formában, aztán anyuék, ahol eredetileg ott maradtak volna a nagyok egy pár napot, de szabotálták. Így gyerekestül kellett elintézni ezt-azt, ami nélkülük egyszerűbb lett volna, na de mindegy. Voltam, illetve Jankával voltunk kötős-horgolós talin, ami szuper volt, aztán egyszer csak 31-e lett, meg éjfél is. Zsombor éjfél előtt nem sokkal üvöltve ébredt - gondolom, mert tortát csináltam a papának, és már majdnem kész voltam -, úgyhogy az újév első perceit kicsit zaklatottan töltöttük. 1-én megünnepeltük a papát, aki 60 éves lett, sikerült egy olyan éttermet találni, ahonnan nem néznek ki gyerekkel, sőt, álljon itt a nevük, ők a Vakvarjú, szerintem megtartjuk családi színhelynek, amíg a gyerekek kicsik :)

Biztos volt még sok más is, de dióhéjban legyen elég ennyi :) ezt most jól közzéteszem, aztán majd belerámolom a képeket, amik még nincsenek letöltve :)

Egyébiránt meg BÚÉK!!

Időben

2011-12-26T20:42:00.001+01:00

Kicsit megkésve bár, de törve nem kívánunk mindenkinek boldog ünnepeket!

Köszönet

2011-12-13T21:31:00.002+01:00

Mély köszönet a vasárnapi ápoló- és gyerekfelvigyázó erő(k)nek! Köszönöm!!

A szőke újabb kalandjai

2011-12-08T21:18:00.001+01:00

Vár itt piszkozatban néhány Mikis kép, de várnak még egy picit, mert ezt muszáj azonnalmoströgtön.

Szóval, csak kulcsszavakban: szőke, két végű filctoll, 0 kupak, elmélyült színezés. Eredmény:

Mikulás - szavak majd később

2011-12-06T07:15:00.003+01:00

Janka 2

2011-11-28T12:33:00.001+01:00

Rohan az idő, vagy mi, Janka mostanra már el is múlt 2 hónapos, méreteiről röviden annyit, hogy 5650 gramm, és ismét 60 centi, védőnő így konferálta be oltáson a dokinak, hogy "Jön Janka, aki két hónapos, de hatnak néz ki" :)) és már 68-as ruhákat hord. Hát most mit is írjak róla, egy tündér, de komolyan, tök nyugis baba, éjjel alszik, egyszer kel, meg maximum még egyszer hajnalban, nagyon jól tűri, hogy naponta kétszer, akár alvásból ébresztve is beöltöztetem, és elhajtunk az oviba, meg vissza, már igen rendesen vigyorog, és bizony van némi diszkrét sikongatás, meg lelkes heööö gögögögö is, igen pofás kéthónapos :) és most felhagyott az alvással éppen, úgyhogy megyek, ellátom a baját :)

Anyu 50

2011-11-28T12:23:00.001+01:00

Elmaradásom van, édes jó anyukám félévszázados lett. A tortának semmi különös története nincs, három éve várom, hogy anyu 50 éves legyen, és megcsinálhassam neki. Mikor anno megláttam a könyvben az eredeti tortát, azonnal felröhögtem, gondolván ez mennyire fog illeni egy olyan fajsúlyú eseményhez, mint anyám 50. születésnapja - kb. ő is így fog viszonyulni az évfordulóhoz :) és mivel szerencsére nem jöttek az UFO-k, hogy elcseréljék anyut, tényleg jót röhögött rajta, és tényleg így állt az évfordulóhoz :) Boldog fülinapot utólag is, anyukám!
(az eredeti Debbie Brown Naughty Cakes c. művében található)

(azért látszik rajta, hogy igencsak összecsapott lett, amit a két félig átvirrasztott éjszaka utáni harmadik éjszakán való készítés, meg az elrontott tészta helyett az újrasütés miatti megcsúszás okozott, majd legközelebb ügyesebb leszek. Janka így is tündér volt, mert bár nehezen aludt el péntek este, de egészen addig fel sem ébredt, amíg készen nem lettem, ami nem kis teljesítmény a részéről, lévén az újrasütés miatt onnan kezdtem este 10-kor, hogy itt a krém, itt a tészta, hajrá.)

Az elmélet diszkrét bája

2011-11-28T12:19:00.001+01:00

Van egy olyan okosság, hogy kelj fel legalább negyed órával előbb, mint a család, hogy elintézhesd a kis privát dolgaid (nyugiban megkávézz :D ), előkészíts ezt-azt. Ez alapvetően nagyon jó ötlet, nem is spanyolviasz, ugye, nagyjából józan paraszti ésszel kiötölhető, és nem tartom kizártnak, hogy egyszer nagyon remekül fogom hasznosítani, de jelen pillanatban sajnos nem tudom kivitelezni. Nem azért, mert én nem tudok felkelni, hanem mert kb. 5 perccel utána valamelyik úgyis felébred. És ez teljesen független az én kelésem időpontjától, ha négykor kelnék, akkor 04:05-kor már lenne társaságom - vagy vissza kéne feküdni mellé, hogy visszaaltassam, akkor meg ugye, minek az egész hajcihő?

Szép dolog az elmélet, nem baj, úgyis bölcsész vagyok :)

A nők a Vénuszról....

2011-11-20T14:28:00.001+01:00

Pizza van ebédre, apa tálal, mert én még Jankával voltam szimbiózisban. Mindenkinek elmondja legalább kétszer, hogy forró. Bori már tűzi is villára a falatot, és hopp, egy szem kukorica lepottyant a combjára. Na most itthon csak és kizárólag egy szál semmiben lehet lézengeni a kölykök szerint, szóval Bori ennek megfelelően öltözött, így az egy szem kukorica a pucér combjára esett. Bori erre a teljesen-totálisan általános női pánikreakciót adta, felsikoltott, és csak sikított, csak sikított (a másik ugye az eltakart szem, esetleg a kettő együtt, hiszen ha nem látom, és sikítok, akkor az képes megfékezni minden tragédiát, a szembeszáguldó oszloptól kezdve a támadó ufóig, mint az közismert). Természetesen nem azért tartunk férfiakat itthon, hogy az ilyen helyzetek megoldatlanok maradjanak, apa gyorsan le is kapta a bajkeverő kukoricaszemet édes lánya lábáról, Zsombor meg enyhén dorgálóan megjegyezte, hogy
- Mondtam, hogy forró!
Bori visszatért édibédi állapotába, apa tovább tálalt, majd 101%-os férfiagy lévén azért még megjegyezte, hogy
- Bori, ilyenkor nem sikítani kell, hanem levenni a kukoricát a lábadról.
És kérem, ismét bebizonyosodott, hogy a nők verbálisan verhetetlenek, mert bár igen, valóban, adott helyzetben valóban az apa által vázolt megoldás a legcélravezetőbb, de van egy aspektusa a problémának, amit még ő sem mért fel, vagy legalábbis nem tartotta említésre méltónak, ellenben a lányával, aki elcsodálkozva apa javaslatán azonnal szóvá is tette "hogy mondhatsz ilyen marhaságot?!" hangnemben, miszerint:

- De akkor megégetem az ujjamat is!

:))))

Önérzet

2011-11-19T20:35:00.001+01:00

Zsomborban tombol az önérzet, simán ledorongol, hogy "Nem neked szóóóótam!!", ha nem nekem szólt, csak én azt hittem, meg a kakókészítés minden egyes mozzanatát minimum felügyeli, de inkább ő végzi, meg egyébként is. Szóval ez az önérzet rejtőzött a következő párbeszéd mélyén is.

Zsombor: És a Gubanc elkapja a cica farkáját!
Én: A Gubanc a cica farkáját? Én meg majd elkapom a te cicafarkadat. (esküszöm, nem volt semmi egyéb értelmezés a fejemben :) )
Zsombor (telve önérzettel): Neeeeem kapod te el a cicafarkájamat!! Nekem kukacom van!!!!!

Loreál

2011-11-18T21:07:00.001+01:00

Előfordul néha, hogy az ember lát valamit, és azt mondja, hogy "Állj, nekem KELL egy ilyen!". Jobbik esetben ez nem azonnal kivitelezhető, és akkor kék sarokban a konzumidiotizmus, pirosban a racionális én, csinibaba körbejár, hogy 1. kör, csöng-csöng, és megindul az ütésváltás, hogy áááá, nem is kell neked, de igen, de nem, de igen, de van már 15 ilyen/hasonló, de akkor is, stb, stb, és sajnos van az az eset, mikor az ember egyre kisebb racionális énjét teljesen a padlóra küldi a konzumidiotizmus egy alattomosan bevitt "De igen, mert megérdemled!!!" érvvel.

Na, hát én mostanában két esetben jártam így. Az egyik egy pelenkakülső. Igen, lehet, röhögni, ez már biztos az itthonülőanyuka szindróma csúcsa, de ez van. Mégpedig a bocis. Megláttam fél éve, és egyből, hogy húúúúúúú, egy ilyen kell!!! Fél évig tartotta magát az én hős racionális énem, hogy dehogy veszek már új pelenkát, kis túlzással ikreket is pelenkázhatnék a készlettel, aztán megszületett Janka, és én pár hétre rá már nyomtam is a megrendelés gombot, mert hát ennyi meló után megérdemlem :) (és egyébként meg bőven megérte az árát, imádom, és Janka is nagyon vagány benne - mondjuk majd nyáron jobban látszik :) )

A másik eset tegnap éjjel történt, mivel már kb. két hónapja csak Aviatrix meg Poppy sapkákat kötök mindenféle méretben és színben (ha átadom az utsót is, lesz róla fotós összesítés :) ), amiket egyébként nagyon bírok, természetesen fellázadt bennem a sapkamán, és elkezdtem újabb gyereksapka mintákat nézegetni. És szembejött egy minta, ami fizetős, de húha, benne van egy mintagyűjteményben, ami 20 minta, és mind nagyon király és cuki és jópofa, és ilyesmi, és 3 órán keresztül itt mocorogtam, kötöttem Zsombor sálját, meg miegyéb, odakatt, á, mégsem, de igen, de nem, lehetséges fonalakat néztem 3 kiszemelthez, á, nem kell most nekünk ilyesmi, csak vissza a sapikhoz, kössem inkább ezt a sálat, mert nem lesz kész, aztán végül csak klikkelődött az a buy now. Nem tudom, mikorra lesz meg az összes legalább egyszer megkötve, meg az is kétséges, hogy ki fogja hordani ezt a sok sapkát - pedig általában a felnőtt méret is benne van :) -, de bakker, akkor sem bánom :) már csak nézegetni is olyan jó őket :)

És akkor remélem, hogy idénre én ezzel be is fejeztem az ilyen impulzusvásárlásokat, még szezon előtt :)

Otthon, édes... :)

2011-11-16T18:37:00.001+01:00

Bori és Zsombor az emeleten játszanak csendbenrendben (fel is írtam a naptárba :) főleg, hogy azért küldtem fel őket, hogy ha rohangálós-ugrálóst akarnak játszani, akkor azt ott, ott kevesebb a sérülési lehetőség), valami szokásos családosat/hercegnőset/valamit, egyszer csak azt hallom:
Zsombor: Menjünk haza!
Bori: De hát itt lakunk!
Zsombor: De ott bent van a traktorom!
Bori: Ja, jó.

Your home is where your tractor is :)))))

Bátyónak

2011-11-15T09:19:00.001+01:00

ott a ködös messzeségben, tessék, egy kis hazai mosoly :)

Utánpótlás 2.

2011-11-15T08:31:00.001+01:00

Bori már elég korán elkezdett a kézimunka iránt érdeklődni, konkrétan úgy hímeztem, hogy én böktem a tűt, ő meg kihúzta, nem mondom, hogy hasítottunk, de azért én haladtam valamennyit, ő meg megtanulta, hogy hogyan fogjuk meg a tűt. Aztán én átnyergeltem a kötésre, mint fő tevékenységre, és hiába a lelkesedés, azért ő még ehhez kicsit kicsi, horgolni próbáltunk, egyelőre félreraktuk. Na de hát az xszem az nem annyira bonyolult, mármint maga a technika, végül is azt elkezdheti elsajátítatni. No, gyorsba, Nankával az ölemben csináltam neki gyakorlókartont, kinyilazgattam a haladási irányt, ő meg nekilátott a felügyeletem alatt a böködésnek. És ment neki, nagyon örült, tiszta sikerélménye volt, és nem mellékesen abban a 15 percben béke volt és nyugalom :) Aztán már nem nyilaztam végig, és így is ment, bár kissé akadozva, de aztán rájött a nyitjára a dolognak. Mellékelem az eredményt:

(az x-ek miattam ilyen össze-visszák, mondom, hogy Nankával az ölemben csináltam :) )

És ismét megállapíthattam, hogy a gyerek önbizalma messzemenőkig okés, lévén megcsinálta ezt a 2,5 sort, majd úgy érezte, hogy részéről ezzel a tanulási folyamat le is záródott, és követelte, hogy akkor ő most nekilátna a Dórás párnahuzatnak, ami itt hánykolódik már egy ideje, néha hímzek bele egy kicsit, de leginkább várakozik a sorára. Hiába mondtam, hogy azért az nem is egy level up a jelenlegi tudásához képest, hanem legalább 4-5, ő ragaszkodott hozzá. Odaadtam, belecsomózott néhány szál madzagot, aztán valszeg rájött, hogy hát igen, ez még nem az igazi :)

Szóval utánpótlódik a kézimunkás részleg is, sőt, ha belevesszük, hogy Zsombor meg állandóan piskótát akar sütni, meg tortát, szerintem az a vonal is alakul :D

Utánpótlás

2011-11-13T13:57:00.001+01:00

Megyünk a mamáékhoz, budai rakpart, Hajógyári szigetnél mondom Borinak, hogy
- És itt van a Hajógyári sziget, itt régen hajókat csináltak.
- Hajóóókat?
- Igen. Mostanában meg minden nyáron van itt egy nagy fesztivál, amire régen anya és apa is mentek, de már nem, mert már nem olyan jó buli
Csend, hallom a fogaskerekek kattogását, aztán egyszer csak:
- Majd én megyek helyettetek, anya!

:))))

Nanka ébren

2011-11-04T22:35:00.000+01:00

És a bizonyíték, hogy néha ébren is van, illetve egyre inkább előfordul, hogy ébren van ÉS nincs mell a szájában :) de mivel úgy egyébként elég sokat alszik, nem csodálom, ha azon röpke időben, mikor nem alszik, akkor eszik. És amíg sokat alszik, nem is bánom :D Sőt, már olyan is van, hogy ébren van, és nem csodálkozva néz, mint eddig állandóan, hogy "hooool vagyooook???" esetleg "miii eeeeez és te ki vaaaagy?", hanem látszik rajta, hogy hoppá, valaki/valami ismerős :)

A képekért köszönet Tének és Marikának.

Türelem tornaterem

2011-11-04T19:56:00.001+01:00

Kötni anyukámtól tanultam, még nagyon régen, tizenkevés éves korom körül, és hát... khm... nem voltam valami nagy spíler, a horgoláshoz képest meg kimondottan nehéznek éreztem, szorosan kötöttem, görcsösen, kidugott nyelvvel - emlékszem, anyu mindig cinkelt, hogy "bele ne kösd a nyelved is" :) -, nem láttam át, hogy hogy is épül fel az egész cucc. Nem is szerettem meg igazán, maradtam a horgolásnál, igaz, hogy eleinte csak csipketerítőket horgoltam, mert a mamának csak csipketűje meg cérnája volt otthon, mikor egy nyáron azzal múlattuk az időt, hogy megtanít horgolni :) na de szóval a lényeg, hogy tudtam simát meg fordítottat kötni, meg leláncolni, de nem szerettem. Ugyanakkor meg bökte a csőrömet, egyrészt hogy nem lehetek ilyen béna, másrészt meg - ez már későbbi motiváció - ha nem kötök, esélyem sincs embernek zoknit kötni :)

Aztán sok év múlva Zsombor megszületett, és vele végre sikeres lett a moshatózás, és szembejött egy olyan dolog, hogy gyapjúkülső. Na jó, az én fiamnak ilyen kell, gondoltam, és bár horgolva is működött volna, azért csak több kötött minta jött szembe. És jött a felismerés is, hogy ha valami ideális tanulódarab, akkor a gyapjúkülső az bizony az. Sima, fordított, fogyasztás, szaporítás, szemfelszedés esetleg, stb, és hát méretéből adódóan gyorsan készen van, mégsem egy pulóver kaliber :) Megkötöttem az elsőt, ofkorz rossz fonalból (superwash gyapjú finom meleg ugyan, de AZ ellen nem véd :) ), aztán a másodikat, közben felfedeztem, hogy a "minden fent van a neten" mondat valóban igaz, és kezdtem élvezni a dolgot. Ezután, ahogy nézelődtem, szembejött Gabella gyerekponcsója, és arra gondoltam, hogy igen, én ezt megcsinálom a lánynak! Ez volt 2010. januárjában. Mit tudtam én olyasmiről, hogy fonalmegfeleltetés, meg mifene, nyilván annyi magamtól is ment, hogy vastagabb fonalból nagyobb lesz (az eleve bő minta :) ), de úgy voltam vele, nem baj, legfeljebb sokáig hordja, meg jól alá tud majd öltözni, mégiscsak jobb egy nagy laza pulcsi, mint egy kabát. Vettem Katiéknál fonalat, vastagot, az utolsó 30 dekát, és belekezdtem. Meglepően jól haladtam, bár csíkozni nem mertem, értettem a leírást, láttam, ahogy halad és alakul a dolog, és akkor egyszer csak elfogyott a fonal, pedig a pulcsi még nem volt kész. Érdeklődtem, lesz-e még, lesz, csak majd ősszel. Oké, akkor várunk. Eljött az ősz, és jött a fonal is, csak ebben a színben nem. Vaciláltam, hogy becsíkozzam-e (ujját visszabontva), vagy mi legyen. Végül nem csíkoztam, nem bontottam, elraktam az egészet, és a következő Artesano rendelésnél - immár idén :) - viszont kértem ilyen színűt, és Katiék rendeltek is. Meglett a fonal, elrobogtam érte, több részletben befejeztem, pár nap után blokkoltam is - száradt vagy 3 napig -, majd már csak egy hétig állt itt az asztalon, hogy rávarrjam a gombokat :) Hiába no, ami késik, arra várni kell. Tényleg jó nagy lett, rendesen alá lehet öltöztetni, és bár a próbák során panaszkodott a lány némi szúrásra a fonal részéről, így blokkolás után nagyon finom puha lett. És még évekig hordhatja, max hosszabbra kell kötni az ujját :D remélem, fogja is, eddig eléggé tetszik neki, jobban, mint a kabát :)

Én meg azóta is imádom kötni a fentről lefelé kötött raglán(szerű) cuccokat :)

(mintaleírás Gabellánál, Artesano Alpaka Aran Sunset, kb. 37 dkg)

Amikor biztos, hogy túltengenek a hercegnők...

2011-10-30T08:57:00.000+01:00

Nem tudom, ki mennyire van tisztában a Disney-féle Hamupipőkével, legyen elég most annyi, hogy szerepelnek benne egerek (akiknek a héliumos éneklését azzal hallgattatnám, aki kitalálta), és az egyiket Gusztinak hívják.

Beszélgetjük itthon, hogy fognak jönni a Gusztiék. Zsombor, kezében a cumissal, arcán méla csodálattal, elhaló hangon:
- Gusztiééék? A Hamupipőkéből????

:))))

Egyébként is félelmetes dumája lett neki is, és nagyon kell figyelni, mit mondunk előtte, mert mindent azonnal visszamond, esetleg későbbre is elteszi, pl. simán közli a nővérével, mikor az rinyál, hogy "Mész a kecskékhez!" :) Múltkor mentek fel az emeletre játszani, utánuk szóltam, hogy "De nincs balhé!" mire a töki a lépcsőről visszaszólt, hogy
- Igen, anya, és nem is öljük meg egymást!

Most már két gyerek szája miatt foghatjuk a fejünket :)

Nanka alszik

2011-10-23T21:09:00.001+02:00

Nyitott szemes kép majd lesz, most ezek vannak. Ilyenkor még olyan nagyon tudnak aludni :)

Szüret

2011-10-23T01:16:00.002+02:00

Lemaradt a szüreti bejegyzés. Kárpótlásként csatolok egy videót is ami bizonyítja, hogy a szüreten minden élő munkaerő igénybe lett véve, hogy a szőlő a megfelelő helyre kerüljön (kinek mi a megfelelő)…

Nanka 1

2011-10-21T15:28:00.002+02:00

És megint kezdődik :)

Szóval akár hiszem, akár nem, Nanka immáron 1 egész hónapja van idekint, ez egyik pillanatban "te jó ég, már egy hónap", a másikban meg olyan, mintha már ezer éve itt lenne velünk. Az 56-os ruhákat úgy kb. másfél hét után elpakoltam, amúgy is kezdtek igen pásszentosak lenni, de a mosható pelusok végképp betettek nekik, hát ennyi időre kár volt elővenni őket. Szerdán 4470 grammnak mérték, ami ha azt vesszük, hogy 3540-nel engedték haza, igen szép teljesítménynek mondható szerintem. Végigér a kiskádban és a félbehajtott szopis párnán. A demo program már lefutott, most már kezd rendszer is lenni az evés-alvásban, és vannak határozottan rossz napjai, de éjszaka szerencsére még mindig nyugis a helyzet (kopkopkop). Senkire nem hasonlít, de tényleg, főleg nyitott szemmel, ember szerint ez nekem gáz ugye :) de hát rám sem hasonlít semennyire sem, el nem cserélhették, szóval nagyon kíváncsi vagyok, hogy a későbbiekben hogy alakul ez a hasonlítás-dolog. Fürdeni természetesen imád, baromi felháborodottan tud nézni, mikor kiveszem a kádból, hogy "héééé, micsinász, hát nem tudod, hogy ez a nap fénypontja????", a sapkákat meg természetesen utálja, mint minden normális gyerek :) Szintén kopkopkop, hogy a pocak is okés, egyelőre nincs jele, hogy bármi, amit eszek, nagyon megviselné. És hát ő az első gyerek, akivel meg sem legyint a tejválság, minden első gyerek elé kéne egy sikeresen szoptatott nulladik, és máris nem lennének szoptatási problémák, asszem, azok után, hogy Zsomborral összejött, annyira természetesen jött az egész dolog, hogy csak na, fel se merült, hogy gáz lesz (a következőnél meg már a szülés lesz ilyen laza, hehe :DDD) Boriékat kicsit megviseli azért, akárhogy is lelkesednek, de most már lassan visszakerülünk a rendes kerékvágásba, és akkor talán a lelkük is kicsit visszabillen.

Hát egy egy hónapos babáról nagyon mást nem lehet írni, majd varázsolok fényképet a senkire sem hasonlító Nankánkról.

Élmények a hátsókertben

2011-10-20T18:05:00.001+02:00

- Anya, és láttam ott hátul a Csikósszolgáját (az egyik fiúkecske, Desiatoból lényegült át :) ), ott lógott, csukva volt a szeme, és HIMPALÓBÁZOTT!!!!

Megoldás: kecskevágás van folyamatban :)

Bori kalandjai az ovis fotós bácsival

2011-10-20T12:53:00.000+02:00

Ez egy képes poszt lesz, előre szólok :) Bori-rajongók előnyben.

Szóval ugye vannak az ember életében spontán fotók, meg vannak a beállított fotók, és ezeken belül is vannak az intézményi beállított fotók. Szerintem mindenkinek vannak ezek között olyanok szép számmal, amik... hát... nem túl előnyösek :) esetleg egy-két vállalható is, még jobb esetben néhány igazán kedves-aranyos. Ennek fényében azt hiszem, Bori eddig egész jól megúszta az ovis fotós bácsival a kalandokat :) Ím, időrendben.

Kísérleti majmok

2011-10-11T22:26:00.000+02:00

Tegnap mindkét nagy gyermekem úgy viselkedett, mintha valami elcseszett kísérletben lettek volna majmok, erőteljesen őszültem. Bori nem volt hajlandó oviba menni, jó, mondta apa, ők mennek a tökivel, mert hát más dolguk is van még, erre Bori elkezdett visítani, jó, lányom, de akkor öltözzél, nem, nem öltözök, soha-soha nem megyek oviba, jó, mi megyünk, NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEM én megyek oviba, én vagyok beiratkozvaaaaaaaaa, jó, akkor öltözz, neeeeeeeeeeeeeem....... majdnem végtelenítve. Valahogy azért elindult, nagy hüppögéssel, meg mindennel. Hazajött a transzfer, Zsombor ott folytatta, ahol a nővére abbahagyta, főleg, miután ember lelépett dolgára, felváltva, illetve időnként szimultán üvöltött, földön fetrengett és dobált mindent szanaszét, csapkodott, toporzékolt, stb. Délután lenyomtam aludni, amiből ismét üvöltve ébredt, hogy neki apakeeeeeeeeeeeeell, apakeeeeeeeeeeell, keeeeeell apaaaaaaaaaaaaa, 20 perc után ruhástul beállítottam a zuhany alá, ugyanis nem lehetett vele kommunikálni, hiába is próbáltam megértő meg megnyugtató lenni. 5 perc alatt lehiggadt, és meg lehetett vele beszélni a dolgokat. Összes mázlim, hogy Janka mindezt végigaludta, a tündérlány, Zsomborral meg összebújva ücsükéltünk. Aztán megjött a nővére, apa el szülőire, és 10 perc nyugi meg egymásnak örülés után ismét jött a visítás, a fő ok most egy adag gyurma volt, a végén már Nankust is macerálták, aki pedig éppen próbálta volna a fürdés előtti kis plusz alvását abszolválni, még a mosogatógép kipakolása sem térítette el őket, pedig arra általában kaphatók, legalább az egyikük, és akkor a másik addig nyugiban van, és jó esetre el is felejtik a végére, hogy mi volt a balhé, na nem, most nem. Úgyhogy Nanka anyára, a nagyok közt igyekeztem szétcsapni, mert már testi fenyítést alkalmaztak egymáson, megvacsoráltattam őket, Nanka felébredt, megfürdött - közben csak kétszer kellett kiüvöltenem a fürdőből, hogy a nagyok szálljanak le egymásról, de azonnal -, aztán mire apa megjött, már egész baráti volt a hangulat.

Úgy dőltünk el este, mint egy zsák. Én legalábbis mindenképp. És nagyon régen örültem ennyire napvégének.
Pffffffffff.

Videóznom kellett volna, és eladni az egészet óvszerreklámnak.

De inkább csak egy fényképet mutatok, azt is azért, hogy valami pozitív felhang is legyen benne :) Ím a szegény, hányattatott sorsú Nanka :) (a csodálatos, fantasztikus, pihepuha manózöld Girában, imádom)

Főcím, éééés csapó!

2011-10-05T13:31:00.002+02:00

Üdvözlünk mindenkit. Önök most "Amit mindig is meg akartál kérdezni, de sosem merted, vagy nem volt kitől" rovatunkat olvassák.

A mai napra kisorsolt kérdés: Mi lehet a traktor kipufogójában?

A válasz pedig: Ez!:

Köszönjük figyelmüket, reméljük, továbbra is velünk maradnak. Mi magunk is izgatottan várjuk, mi lesz vajon a következő kérdés, amit mindig is meg akartunk kérdezni, de sosem mertük, vagy nem volt kitől - vagy esetleg nem is tudtunk arról, hogy minket ez érdekel.

További szép napot!
:)

És már megint szőke...

2011-10-03T22:34:00.000+02:00

Bori szobájának bútorozottsága áll 1 db könyvespolcból, 1 db játékkonyhából, 1 db komódból, 1 db matracból, ami a földön hever, és mindenki matracnak hívja, és 1, azaz egy db ágyból, amit bár rendeltetésszerűen nem használunk, de ettől még mindenki ágynak hívja. Este megyünk fel, keresi a kívánt mesekönyvet, én láttam, hogy az ágyon van, de már fekszem a matracon, nincs az az isten, hogy feltornázzam magam :) szólok neki, hogy "Az ágyon van cicám".

És erre elkezd tanácstalanul körbenézni a szobában.

- Mondom, az ÁGYON!
- Az ágyon???
És továbbra is csak nézelődik.

Pedig esküszöm, tudja, mi az az ágy!

Jáháháj.

Nankus

2011-10-03T15:58:00.000+02:00

Ahogy Zsombor hívja :)
Még fut a demo program, kb. 2 órát eszik, 4-et alszik, éjjel nagyjából nyugi van, igazából ha mell van, nyugi van :D azért néha már egész hosszú percekig elnézelődik, látszik rajta, ahogy tűnődik, hogy mijafene, hol vagyok, és hogy kerülök ide egyáltalán??? :)

A Janka-maraton, avagy egy nem egészen szándékolt, de nem is totál véletlen VBA2C*

2011-09-28T13:06:00.000+02:00

Ez a szülés is a kétcsíkosnál kezdődött, és nagyon-nagyon hosszú út volt a két örömteli pillanat között.

Két császár után az ember tényként kezeli a harmadikat. Sőt, tényként kezeli, hogy a harmadik egy 38-39. heti preventív programcsászár lesz, hiszen ez az általánosan elterjedt protokoll, s míg egy császár utáni hüvelyi szülésről szerencsére egyre többet hall az ember, két császár utániról, hááát… itthon semmiképp sem hétköznapi dolog, az már biztos.

Azt tudtam már a legelején, hogy terminus előtti programcsászárt nem akarok. Nem azért, mert nem lázadtam ki magam tinikoromban, vagy mert azt hiszem, hogy jobban tudom, mint az orvosok, hanem szimplán azért, mert már volt egy programos meg egy vajúdós-császáros gyerekem, és zongorázni lehetett a különbséget mind az ő oldalukról, mind az enyémről. Eddigre már olvastam annyit a témában, hogy tudjam, alapesetben nincs semmi különös orvosi indikációja a harmadik császárnak azon kívül, hogy itt így szokás, de mivel máshol meg máshogy, és még csak rossz statisztikákat sem tudnak felmutatni, valahogy ez a szokás-dolog nem győzött meg a program törvényszerűségéről. Ennek szellemében kerestem, és találtam is orvost, aki garantálta, hogy terminusig nem vágunk, be is jegyeztük szeptember 16-ra a műtétet, ha addig nem indulna meg, hiszen magával a császárral nem volt problémám, két nagyon jól megélt császár van a hátam mögött, amik eredménye két remek gyerek. Közben haladt a terhesség, rágtam magamban az előző szülést, és egyszer csak bevillant, hogy mi az, ami hiányzott: a nyugodt együttvajúdás emberemmel. Akárhonnan is nézzük, semmiképp sem arra számítottam, hogy x órán keresztül leszek egyedül a nem is tudom, hány személyes vajúdóban. Már Borinál is együttszülésre készültünk (a mai napig emlékszem emberem arcára és hangsúlyára, ahogy megkérdezte, mikor biztos lett a császár, hogy „és mi lesz az apás szülésünkkel?”), de még Zsombornál sem jött össze igazán, leszámítva az infúzió lecsöpögésének idejét. Egyre inkább biztos lett, hogy szeretnék a császár előtt vajúdni, minél tovább, de hogyan és hol? Hiszen azért két császár után az ember lánya nem áll neki asszisztálatlanul vajúdgatni otthon, bízva a jószerencsében, ha kórházba megyünk, akkor viszont tolnak azonnal a műtőbe. A hogyan és hol keresése közben sokat beszélgettünk Viktorral, mert nekem kellett az, hogy támogasson, másképp nem is mernék belevágni, és ekkor ismerkedtünk meg Nórával és a Hipnoszüléssel is. Nagyon sok mindent segített letisztázni magamban, sokat gyakoroltam, és teljesen biztos voltam benne, hogy ha kell, a kocsiban megszülöm ezt a gyereket gond nélkül. Végül aztán arra jutottam, hogy az a teljesen biztos és tisztességes megoldás, ha olyan orvost keresek, aki nem vág azonnal, és támogatólag áll egy esetleges hüvelyi kimenetelhez is – hiszen a vajúdás végén szülés van, akármilyen úton is. Így kerültem a 29. hét környékén UA-hoz, és ennél jobb döntést nem is nagyon hozhattam volna (tudtam volna róla Zsombornál, most lehet, hogy nem két császár után mentem volna neki az egésznek). A kiszemelt, hatalmas CSUSZ tapasztalattal bíró szülésznőt sajnos nem sikerült felkérni, mert már tele volt a naptárja, jött viszont Nóra dúlának, így megvolt a csapat, még a helyettesek is, mert biztos, ami biztos, volt közben szabadságolás, meg mi szem-szájnak ingere. Kórházi pakk jó előre bepakolva, és akkor várakozás, hogy beinduljon, hogy mi is beindulhassunk, hogy aztán Jankánk valamilyen úton-módon kibújjon.

Szeptember 1-én valami beindult, ezt 2-án doki is megerősítette. Izgatott várakozásba csaptam át, figyeltem magamat, örültem minden jóslónak, de semmi nem történt. Hetekig ment a cicázás, most feljebb, most lejjebb, most fájdogál, most semmi, terminus jött, majd ment, én borzalmas házisárkány üzemmódban nyomtam – az izgatott várakozásból türelmetlenség lett, töméntelen csípős tésztával és fűszeres teával, meg egyre gyakrabban támadó kételyekkel, hogy mi van, ha fejben nem fogok tudni szülni, mi van, ha azért nem indul, mert én blokkolom valamivel, mi van, ha esélyünk sem lesz, ha indítani kell, stb. Annyira biztos voltam benne, hogy elindul terminus előtt – és még biztatott is a piszok -, hogy teljes csalódás volt minden egyes eseménytelen nap.

20-án hajnali fél négykor felébredtem, és nem tudtam visszaaludni, már megint hidegfront volt, és nálam még mindig semmi jele nem volt, hogy itt gyerek lesz. Már elő voltam jegyezve másnap estére UA-hoz egy vizitre. Megszűnt a székrekedésem, de már nem gondoltam erre úgy, mint szülésindulást jelezhető tünetre. Aztán délután mákos guba készítés közben éreztem, hogy valami alakul, de nem mertem bízni benne. Mire ágyba kerültünk, már stabil 10 perces fájásaim voltak, na de volt már ilyen, és simán elaludtam tőle, szóval úgy voltam, hogy próbálkozhatsz haver, már nem dőlök be neked. Viktor vitte a kicsiket aludni, de Zsombor mellém akart jönni. Nem örültem neki, de ez őt nem érdekelte :) jött, és feküdt, és ficergett sokáig. Amint elaludt, és nyugi lett körülöttem, a következő fájásnál éreztem, hogy reped a burok. Szóltam embernek, hogy helyzet van, pihenjen, majd szólok, ha lesz valami komolyabb esemény. SMS Nórának, zuhany, várakozás, megerősítő állítások hallgatása, pihenés a kanapén. Közben ember is lejött, nézett valami filmet, de én nem sokat fogtam belőle. Nagyon hamar nagyon stabil 5-6 percesek lettek, fájásoknál az asztalnak támaszkodtam, Viktor masszírozta a derekamat, közben elképzeltem, ahogy nyílok kifelé. Nem kellett sok idő, elkezdtek sűrűsödni, már inkább 3-4 percesek voltak. Megittam a maradék teát, Viktor bepakolt a kocsiba, összeszedtem a gyerekek cuccát, és döntöttem, indulunk.

Boriék kiszálltak a papánál, mi meg haladtunk tovább, de sajnos csak a kocsival, az út engem teljesen megakasztott, kezdtek ritkulni és gyengülni a fájások. A kórháznál fél egy körül találkoztunk Nórával, és megrohamoztuk a szülészetet. Az ügyeletes szülésznő nem volt elragadtatva a lehetőségtől, hogy megismerhet, de lehet, hogy csak az volt a baj, hogy az éjszaka közepén felébresztettük. Gyors vizsgálat, és egy nagyon kedves, feledhetetlen „Pffff, hát ez a méhszáj teljesen reménytelen” hangzatú üdvözlő mondat után betessékelt minket egy szülőszobába, rám rakta a ctg-t, és kiment. Szerintem nem nagyon kell részleteznem, hogy éreztem magam ezután, kezdett kísértetiesen hasonlítani Zsombor születéséhez. Emlékszem, még az is megfordult a fejemben, hogy mi a fenét keresek én itt, csak foglalom a helyet azok elől, akiket nem írt még le az orvostudomány. Pár perc múlva visszajött a szülésznő, hogy na 10 percem van dönteni, mit akarok, mert más papírokat kell kitölteni császárhoz meg hüvelyihez. Én a több opciót magában rejtő hüvelyit választottam – hiszen ha a császárt kérem, annak tuti nem lesz más vége, míg a hüvelyi végződhet császárral. Nóra csodatáskájából előkerült egy forró vizes palack, ami beköltözött a derekamhoz, és nagyon jó barátom lett, mert bár ekkor ezt még nem tudtam, de én bizony derékban vajúdtam – a hasamat szinte nem is éreztem, viszont a derekam-keresztcsontom minden egyes fájásnál millió apró darabra hasadt.

Kb. 2 órába telt, mire kezdtem visszarázódni, és újra ott tartottam, mint amikor elindultunk. Jöttek a fájások, én pedig két fájás között maximálisan pihentem és relaxáltam. Úgy 4 óra magasságában teljesen-totálisan elvesztettem az időérzékemet, innentől eléggé összefolynak a dolgok. Közben vizsgáltak még, 4 centi, éljen, a neheze megvan. Lassan kialakult egy rituálé is, én relaxban, fájás jön, nyúltam emberért, ő fölém hajolt, én szorítottam, fájás el, én vissza teljes relaxba. Nem egyszer egy-egy ilyen pihenés-hullám után meglepve láttam, hogy mennyi idő telt el, így utólag biztos vagyok benne, hogy ezek mentettek meg attól, hogy totális kifáradás legyen a vége. Valamikor megvirradt, valamikor műszakváltás is volt, és az egyik relaxból arra néztem fel, hogy egy kedves, mosolygós szülésznő áll az ágyam mellett. Bemutatkozott, és még a Nap is fényesebben kezdett sütni, ő volt Ági, akit nem sikerült felfogadni, és egyébként nem is ügyel a kórházban, csak egy törött lábnak köszönhetem, hogy ott volt – és Jankának, hogy pont most akart elindulni kifelé, a két ügyeleti napjának egyikén. Megjegyeztem, hogy hát nem haladunk túl jól, mire közölte, hogy dehogynem, már maga a tény, hogy burokrepedés után ilyen szépen beindulnak maguktól a fájások, már az is nagy haladás, de egyébként még hatékonyak is. Én visszakerültem a relax-fájás-relax körbe, egyszerűen nem hittem el, hogy már ennyi ideje bent vagyunk, és még mindig „csak” ennyi a haladás, más ennyi idő alatt nemhogy megszül, de már a gyermekágyon szoptat. Néha valahogy kibotorkáltunk emberrel pisilni, néha próbáltunk testhelyzetet váltani, már amennyire a ctg engedte, Viktor és Nóra minden nyökögésemre nyomták a derekamra, hasamra a forró vizes ruhát, törölgették az arcomat, itattak, nyomták belém a szőlőcukrot. Viktor biztatott, hogy nagyon ügyes vagyok („fenét vagyok ügyes, ha ügyes lennék, már kint lenne”), és szó nélkül hagyta, hogy minden egyes fájásnál letörjem a derekát, Ági biztatott, hogy nagyon-nagyon jól haladunk, Nóra biztatott, hogy már nagyságrendekkel jobban állunk, mint akár csak pár órája, és jól csinálom, és én eme szupercsapat közepette csak azt voltam képes mondogatni minden előzetes gyakorlás és készülés ellenére, hogy nem megy, nem bírom, nem fogom bírni, béna vagyok, fáradt vagyok, és különben is, valaki vágja ki belőlem ezt a gyereket, és ezt képes voltam órákon keresztül művelni. Hiába tudtam tiszta pillanataimban, hogy lehetne ezt hatékonyabban meg jobban csinálni, egyszerűen mikor jött a fájás, nem a tudatos énem irányított, és a tudatalatti úgy látszik, nem volt annyira biztos a dolgában. 5-6 centi környékén kaptam No-Spa zselét, mert maradt egy kis pereme a méhszájnak, ami az istennek sem akart elsimulni. Egyszer zuhanyozni is voltam, de nem dobott sokat a dolgon, egyetlen dolog maradt, a fájások közti tökéletes relaxáció.

Valamikor megjött a doki is, biztos ami biztos, rákérdeztem, nem lehetne-e vágni, de azt mondta, nem lát rá orvosi indokot, és nem, az hogy én alkalmatlannak érzem magamat erre az egészre, az nem orvosi indok. Jó, hát végül is ezért választottam őt, vagy mi :) Nekem már fogalmam sem volt, mi történik, mikor, és ki csinálja. Rémlik, hogy megvolt a teljes tágulás, de az a fránya perem… kaptam egy No-Spa szurit is, csak hogy teljesebb legyen a portfólió, és a doki is „rásegített”, fájás közben tartotta a peremet, hogy átbukhasson rajta Janka feje. Hogy mondjam finoman, nem örültem neki. Felajánlották, hogy térdeljek fel, és támaszkodjak az ágy fejére, az korábban is jobb volt, de csak ingattam a fejem. Tudtam, hogy maga a fájás jobb úgy, de már nem bírtam volna tartani magam, és úgy a fájások közti pihi sincs meg. Oldalaztattak, négy fájás egyik oldalon fekve, négy a másikon, borzalmas volt. Egyszer aztán Ági megvizsgált, és közölte, hogy nos, most már ez a baba itt fog kijönni, úgyhogy nagyon ide kéne koncentrálni, és minél hatékonyabbnak lenni, hogy minél előbb kibújhasson. És akkor hirtelen helyrezökkentek a dolgok, mert világos lett, hogy rinyálhatok én tovább, de teljesen feleslegesen tenném, nincs több kiskapu, és innen csak rajtam múlik, hogy meddig tart még ez az egész. Persze az elején volt egy kis rinya :) főleg, hogy megint oldalazni kellett, és az semmivel sem lett jobb, de az addigiakhoz képest asszem, egész pozitív lett a hozzáállásom. Az első toló is így oldalfekvésben ért, meg is lepődtem, akkor fel sem fogtam, hogy ez már AZ, csak kiáltottam, hogy nyomni kell, mondták remek, nyomjak. Akkor meg azt kiáltottam, hogy jön minden, mondták nem baj :) nekem bevillant egy másik szüléstörténetből, hogy „úrinőként nem lehet szülni”, és hagytam, hogy jöjjön, aminek jönnie kell – nem tudom, tényleg jött-e. Doki megint megvizsgált, hát az a perem, az nagyon kis ragaszkodó, mindjárt segítünk rajta, és a következő tolónál tágította-tartotta vissza a peremet. Teljesen komolyan mondom, hogy a fájdalom új dimenziója nyílt meg előttem, ha a tolófájás közbeni kézzel tágítás bárhol, bármikor, bárkin alkalmazható lenne, tuti, hogy a vallatótisztek kedvenc 5 módszere között találnánk. És azt sem tudtam, hogy tudok így üvölteni, elsősorban nem hangerőileg, bár úgy sem volt smafu, hanem ennyire ösztönből, mélyről jövően. Szerintem megremegtek az ablaktáblák. Szerencsére több ilyen nem kellett. Megbeszéltük, hogy is kéne hatékonyan nyomni, de csak nem volt jó, mert nagyon összehúztam a fenekem, és szelektíven nem lehet szülni, úgyhogy guggolás az ágyra, és 2-3 fájást így abszolváltam, hogy érezzem, mit is merre. Azt hiszem, megértettem. Janka nagyon lassan jött, az idő meg nagyon ment, esélyem nem volt feltérdelni, már totál kész voltam, úgyhogy a végső esetre tartalékolt combfelhúzásos módszer következett. Némi körtánc kísérte, szerintem mindenki támasztotta mindenemet legalább egyszer, én meg kapaszkodtam a térdembe, és nyomtam, mint a gép. Egy fájás alatt általában 3 jó nyomás fért bele, szerencsére sikerült jó helyre is nyomni, minden erő oda ment, ahova kellett neki, és mikor éreztem, hogy vége a fájásnak, szóltam, hogy nincs több, és hátradőltem pihenni. Közben mondogattam, hogy „Gyere már kifelé” meg hogy „Hej, lányom, ha egyszer a kezem közé kerülsz!”, meg volt néhány „Sose fog már kijönni” is, de inkább csak hallani akartam, hogy „Deee, ki fog” :) És Viktort kérdezgettem, hogy tényleg látszik-e a feje, mert ha ő laikusként látja, akkor tényleg jön :D Nóra is támogatott, ontotta a pozitív gondolatokat, mantrákat, és ott és akkor tényleg éreztem is, hogy használni tudom őket. Hogy már tényleg elhiszem, hogy én itt most gyereket szülök, és igen, érzem, hogy minden egyes fájással közelebb vagyok a babámhoz, és hogy hamarosan átölelhetem őt.

Akármilyen hatékonyan nyomtam, még mindig lassan jött, sokat csúszkált vissza, pedig a doki már a hasamat is nyomta két nyomás között, hogy ne csússzon annyit vissza a lány. Ági közben – mint később megtudtam – kiszaladt a gyógyszertárba olajért a gátvédelemhez, sőt, egy ponton a doki egy esetleges-talán oxy utalását is nagyon határozottan, de diplomatikusan leszerelte. Szóval védték a gátat, én meg nyomtam, mert úgysem tudtam mást csinálni, mikor egyszer csak felmerült, hogy bő olajlocsolgatás ide, lassan érkező gyermek oda, bizony picit vágni kéne, mert nem olyan fényes a helyzet szövetileg. Bólintottam. Ezután még pár fájás, már megfoghattam a búbját, a ctg-n folyamatosan látszott, hogy a szívverése még csak le sem esik nyomáskor, a hasamon meg látni lehetett, ahogy ő is nekirugaszkodik, igyekszik kifelé. Minden nyomásnál jött a biztatás, hogy ez az, nagyon jó, mennyit jön, már kint a búbja, már nem csúszik úgy vissza! Még jó pár nyomás kellett, de egyszer csak teljesen kibukkant a feje, amit általános döbbenet követett, mikor még a teste kibújása ELŐTT felsírt – innen már csak egy pici nyomás, és 16:34-kor kicsusszant teljesen, kicsit lilán és nagyon hangosan :) El sem hittem, hogy tényleg sikerült, hogy itt van, kint van, vége van, gyorsan adták is. Pár másodperc alatt szép egészséges rózsaszínre váltott, és csak tiltakozott az egész eljárás ellen :) Csak fogtam és néztem, annak is csak félig voltam tudatában, hogy kijött a lepény is, és nem győztem hálálkodni Viktornak – annyi, annyi mindent akartam mondani neki ott és akkor, de csak arra futotta, hogy „Köszönöm, nagyon köszönöm”, és csak reméltem, hogy tudja, mennyi minden van most ebben.

Betapintásra odaadtam bőrkontaktolni Jankát az apjának – aki most már elmondhatja magáról, hogy köldökzsinórt is vágott, nem csak kecskét :) - , volt némi burokmaradvány, ami nem akart kijönni, de ezt a problémát a doki gyorsan orvosolta. Heg tökéletesen ép maradt, kaptam egy nagy lövet lidocaint az alfelembe, meg némi infúziót, mert igen sok vizet veszítettem – a hálóingem mellett ember pólóját is csatakosra izzadtam-, ded vissza hozzám, és kezdetét vette a kézimunkaszakkör. Közben a lány szopizott ezerrel, mint aki már időtlen idők óta ezt csinálja, a felnőttek meg megbeszélték a számadatokat: 19 óra vajúdás, kb. 2,5 óra kitolás, 11-es apgar :D. Úgy egy óra múlva elvitték Jankát méredzkedni, így újabb adatokkal bővültünk: 3900 gramm, 60 centi, 37-es fejkörfogat. Úgy másfél óra varrogatás után késznek nyilvánítottak – a gátmetszés ellenére azért volt repedés is-, doki elköszönt, nekünk meg még volt fél óránk a szülőszobán. Aztán átkerültem a gyermekágyra, Jankát közben elvitték megvizsgálni, Viktor meg elrohant valami rendesebb kajáért. Mikor visszatért, indítványoztam egy zuhanyt, amiből annyi emlékem van, hogy elzárom a vizet, kilépek, majd a következő kép, hogy ember szelíden rázogat, és kérdezgeti, hogy hallom-e, meg hogy mennyit mutat (kettőt, egyébként :) ), iggggen, kérem, nagyon szépen sikerült beájulnom. Kitámogatott, lefektetett, nyomtam a szőlőcukrot, csokit, kekszet, bármit, és ittam-ittam-ittam. Viktor közben elköszönt, neki is hosszú napja volt, sőt. Mikor nem fért belém több víz, fogtam magam, és HASRA FORDULTAM! Óóóóó, micsoda érzés egy notórius hasonfekvősnek sok hónapnyi kényszerű, meg tizenpár óra fájdalmas háton fekvés után hasra feküdni, nem pedig még 8 órát várni mozdulatlanul, hogy valaki jöjjön felállítani, és akkor megint még hetek-hónapok kérdése az a hasalás. Prájszlesz, de komolyan. SMS-ek, egyéb értesítések, és már hozták is Jankát, aki makkegészséges volt, és gyönyörű, odarakták mellém, és így is maradtunk :)

Nagyon hosszú, de minden nyenyergésem, meg a különböző beavatkozások ellenére nekem szép szülés volt, rengeteg tanulsággal, amiket még le kell vonnom, helyükre kell tennem magamban. Kicsit talán… nem is tudom… mérges?... vagyok magamra, amiért én, aki ha belelép egy vödör lócitromba, képes örülni annak, hogy milyen fasza vödröt talált, a világ legszuperebb segítői mellett csak annyira voltam képes, hogy fájjak és nyavalyogjak – bár Ági szerint azért még messze voltam a hisztisségtől :). Érdekes volt a dinamika is, az elején mindenki bízott bennem, csak én nem, a kitolásnál meg a segítőkben fogalmazódtak meg kérdőjelek, én meg teljesen magabiztosan nyomtam, hogy innen most már megcsinálom. Kicsit olyan volt a szülés is, mint sok minden az életemben a szakdolgozat írásától kezdve a Matyi Nagy Átlépőjén keresztül az eltévedős Túlélőig: húzom, halasztom, próbálok kiskaput keresni, majd mikor már nincs más lehetőség, akkor onnantól összeszorított foggal, baromi hatékonyan és gyorsan megoldom a dolgot. Talán „jobb” lett volna két rossz császár után nekivágni, hogy fel se merüljön bennem a lehetőség a császárra, nem tudom. Talán mégsem vagyok annyira született optimista, vagy még annál is kevesebb önbizalmam van, mint gondoltam, ki tudja. Szóval hagyott néhány kérdőjelet a dolog.

De akikre egy rossz szavam nem lehet, ellenben nem tudok elég hálás lenni nekik, az a csapat. Ági és UA tényleg maximálisan támogatóan állnak az egész témához, lám, én csak vajúdni akartam kicsit :) bárki más már órákkal a vége előtt vágott volna valami táblázatra vagy ilyesmire hivatkozva. Nóra egy tündér volt, abszolút háttérben, de totális segítő jelenléttel, azt tette, amit kértem, amit kellett, akár forró víz volt az, akár pozitív szuggessziók. És bár a Hipnoszülést magára a fájdalomra nem tudtam alkalmazni – de biztos vagyok benne, hogy a hiba az én készülékemben volt, lásd feljebb -, a két fájás közti teljes-totális pihenés nélkül biztos, hogy nem ez a vége. Köszönöm a kitartását.

És végül, de nagyon nem utolsó sorban a párom, akire nincsenek szavak, szimplán fantasztikus volt, ott volt, biztatott, támasztott, egy pillanatra sem hagyott magamra, figyelt, tartott, lélegzett velem, szeretett, pedig biztos, hogy neki sem volt könnyű. Remélem, hogy nem ijesztettem meg nagyon, hogy nem marad neki rossz emlék, és remélem, tudja azt is, hogy mennyire nagyon szeretem.

_______________________________________

*VBA2C: két császár utáni hüvelyi szülés (vaginal birth after two caesareans)

Falusi reggel

2011-09-28T07:55:00.004+02:00

Tesók

2011-09-23T17:38:00.004+02:00

Szerintem olyan sokat nem kell hozzáfűzni…

Janka megérkezett

2011-09-21T20:43:00.002+02:00

Ma 16:34-kor megszületett 3900g és 60 cm-es paraméterekkel. Baba, mama jól vannak. (többet majd később)

Szeptember 06.

2011-09-06T17:15:00.000+02:00

Ez a dátum azt jelenti, hogy Bori ma volt ebben a tanévben negyedjére oviban. Meleg volt, meleg van, semmi őszi nyányó.

De azért ez a négy nap arra pont elég, hogy ma tökig taknyosan hozzam haza.

Anya, kezdőőőődik..... ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!

Nyenyergés

2011-09-05T07:45:00.000+02:00

Ez most egy nyenyergős bejegyzés lesz, mert már nem tudok kínomban micsinálni.

Szóval Jankával minden oké, 4 kiló körüli gyermek lesz ő is, ez annyiban pozitív, hogy ezek szerint én viszont fogytam a terhesség alatt, lévén a gyarapmányom kevesebb, mint a gyerek (+kiegészítők) :) Múlt hét csütörtök délutánja óta vannak események, orvosilag is megerősíttetett, hogy készül valami, már legalább kétszer filóztam, hogy most megyünk vagy nem megyünk, de mivel sikeresen elaludtam, így aztán elég biztos volt, hogy ez még nem az. De most már nagyon unom, mert kb. azóta totál használhatatlan vagyok, már az oviba ki-be séta is felér egy Everest-túrával, türelmetlen vagyok nagyon a másik kettővel, meg úgy egyébként is, sehogy nem jó feküdni, ülni, állni, semmi, csak ténfergek, szétszórt vagyok, stb, szóval most éppen nagyon utálom már magamat, és nagyon szeretnék már szülni, de persze nem kívánságműsor...

És ez még hetekig eltarthat, na ez a legrosszabb része....

Tipikus "még a szar is szar" állapot.

Eh.

Reménykedem a mai hidegfrontban, bár ugyanezen front egyelőre még csak a gyerekeim terén mutatott hatást, mind a kettő tiszta zakkant... csak hogy jó legyen nekem tutira :)

Amorózó

2011-08-31T14:14:00.000+02:00

Vasaltam Bori nyári ruháit, és Zsombornak is fel kellett próbálnia persze egyet-kettőt (lánynak is nagyon szép lenne, hejj :) ), és itt ugrált utána örömködve, hogy "csini vótam, csini vótam" :) és erről eszembe jutott a következő eset:

Szuperpótnagyinál voltunk, beugrásilag, aki nem győzte dicsérni a gyerekeket, hogy nahát, milyen csinosak vagytok, Bori, te is nagyon, meg Zsombor is milyen csinos, nahát! Bori csak vigyorogva nyugtázta a dolgot, Zsombor azonban a kanapénak támaszkodva, leírhatatlan pillantást és vigyort vetve Marika felé a következőt bökte ki:
- Te is csinos.

:)))))) Szerintem nekem is kell egy sóspuska :D bár én még mindig bevethetem a "kiállhatatlan anyós" kártyámat, muhahaha :D

Vallomások

2011-08-31T07:36:00.000+02:00

Zsomborkánk legújabb produkciója, hogy megáll az ember előtt, elvigyorodik, átöleli, esetleg az ölébe mászik, és a nyakába borul, majd szemünkbe néz, és gyönyörű szépen artikulálva, kis mosollyal a szája sarkában közli, hogy
- Anya/apa, szeretlek!

Mi meg szép csendben olvadozunk, és nem a melegtől :)

Tapasztalat

2011-08-30T07:45:00.002+02:00

Tegnap este megállapítottam, hogy 14 tyúkot, 5 birkát meg 6 kecskét lényegesen egyszerűbb és idegkímélőbb művelet "ágyba dugni", mint 2 db 5 éven aluli gyermeket.

Zuramnak

2011-08-30T00:18:00.000+02:00

Bocsi mindenkitől a nyálzásért (bár AM-t azért nem sorolnám be egyáltalán a nyálzósokhoz :) ), de egyrészt már erősen hormonvezérelt vagyok, másrészt itt ülök és várok (és aggódok kicsit, mint ilyenkor mindig), harmadrészt meg már tök régen be akartam rakni ide.

Szóval a Zuramnak. A szövegértési problémákon meg majd átlendülünk :)

Békés, nyugodt vasárnap reggel, családi körben... hja kérem :)

2011-08-28T20:20:00.000+02:00

Az egész azzal kezdődött, hogy felkeltünk :)
Aztán legyen reggelire szalonnás tojás. A meleg reggeli általában (mindig :) ) emberem reszortja, gyerekek körégyűlnek, hogy segítenek a tojást adogatni, stb. És akkor...

Bori a maradék tojásokat akarta visszarakni a hűtőbe, de nem sikerült, a tartó a padlón kötött ki. Oké, nem tragédia, ami menthető volt, mentettük, ami nem, elkezdtük feltörölni. Közben elmentem felmosóvizet engedni, zuhany a vödörbe, vödör fülével megtámaszt, biztos, ami tuti, majd vissza a konyhába. Ott közben sült a tojás, meg törlődött a földről, no, mondok, elég már a víz, vissza a fürdőbe, és mit látok, természetesen az a nyüvedék zuhanyfej megfordult (ahogy eddig még sosem), és kb. 15x annyi vizet nyomott kifelé, mint a kölykök eddig összesen. Elázva minden, ami hatósugáron belül volt, mint pl. fürdőszobapolc, néhány törölköző, padló. Tehát én átálltam fürdőszoba-mentő üzemmódba, ember közben Borival karöltve folytatta a konyha tojásmentesítését, persze közben a reggeli sül, én iszonyat sebességgel próbálom felitatni a vizet minden szóba jöhető tárggyal, lett légyen az törölköző, tetrapelenka, felmosórongy, akármi, polcról mindent gyorsan bedobáltam a mosdóba, csempe letöröl (úgyis kellett volna már), a konyhai mentőcsapat már a hűtőt tologatja, háttérben diszkréten serceg a tojás... és akkor, a legnagyobb káosz közepette felhangzik egy vékony fiúhang a vécéből:
- Anyaaa, kakáááááltaaaaam!

Rosszabb volt, mint egy amerikai családi vígjáték :)))

(ezek után viszont legalább értékelni lehetett, hogy minden katasztrófa nélkül áttranszformáltunk 20 kiló paradicsomot bolognai szósszá :) )

Bünti

2011-08-22T15:40:00.000+02:00

Kérem, én ma délelőtt büntiben voltam. Az oka: hogy nem sütök sütit (konkrétan Orsikekszet :) ) Borbálának. Na most tisztelt bíróság, nem a szándék hibádzott ám, hanem hogy nem volt itthon vaj hozzá, anélkül meg elég nehéz vajas kekszet sütni, ugye. Mondtam a lánynak, hogy nincs itthon vaj. De van. Mondom, nincs, ha lenne, már sülne. De márpedig van. Jó, akkor van, tessék, meg lehet keresni a hűtőben. Nem, keressem én, és ha már van itthon vaj, akkor meg sürgősen süssem már a sütit. Mert addig ő nem rajzol nekem semmit, amíg nem sütök, ez a bünti. És minden második mondata ez volt, hogy "nem, mert anya nem süt nekem sütit".

Egyébiránt ebédre sütöttem egy adag pudingos csigát, ebben a melegben úgysem eszik senki semmi normálisat alapon, erre is közölte a lány, hogy nem, neki nem kell ilyen, nem is süthetek ilyet, és ő nem fog ilyet enni, és különben is, fúúúúúj, és sütit süssek. Aztán meg persze itt toporzékolt, mikor kivettem a sütőből a tepsit, hogy de mikor ehet már belőle...

És csak úgy teljesen mellékesen még nem volt fél kilenc, de én már legyártottam 3 db varázspálcát, ebből kettőt az én gyerekeimnek, egyet Lucának, akivel a jó fene se tudja, mikor fognak találkozni, de itt voltak szerdán, és akkor megígérte neki a Bori, hogy csinálok majd varázspálcát neki, hogy idevarázsolhassa a barátnőjét, és nem, nem volt kibúvó, hogy "de édes lányom, mostanában nem fogtok találkozni", meg kellett csinálnom az ő pálcáját is. És természetesen a varázspálcák megléte aztán sok probléma forrása lett, főleg, mikor kiderült, hogy attól, hogy van neki, még tökre nem tudja idevarázsolni a Luca barátnőjét.

Elvileg már nem vagyok büntiben, aminek örülök (bár ez ugye még változhat, hiszen még mindig nem sütöttem), de hogy ez milyen egy nagyon-nagyon-nagyon hosszú hét lesz ebben a barátságos szaharai időjárásban, hát el nem tudom mondani. Eddig nem voltak ilyen rohamaim, de most nem bánnám egyáltalán, ha szülnék már.

Az ilyen napok mottója a "férjhez mehetnél már, édes lányom, igazán".

Párbeszédrészlet a jövőből

2011-08-16T19:56:00.001+02:00

Apa:
- Drága fiam! Sikeres érettségid alkalmából fogadd szeretettel ezt a csekélységet.... iggen, ez egy Ferrari. A kulcsát viszont csak akkor kapod meg, ha megmondod végre, hogy 2,5 éves korodban mégis hova a jó fészkes fenébe raktad azt a nyüves traktorkulcsot!

:)

(azért ennyire nem vicces, ha valakinek van ötlete, hogy lehet pótoltatni egy 62-es évjáratú traktor indítókulcsát, az szóljon lécci)

Nagyonkiskamasz

2011-08-16T16:53:00.000+02:00

Borinak kezd az agyára menni az itthonlét, vagy én nem is tudom, de kezd bicskanyitogató lenni néha a stílusa. Valamelyik délután már kicsit túlpörögve, meglehetősen nagy vehemenciával ugráltak a kanapén, meg -ról meg -ra, és eddigi tapasztalataim szerint ez általában azzal végződött, hogy valamelyik valamilyen okból kifolyólag bömbölni kezdett. Szóval szóltam nekik szépen, hogy óvatosabban ugráljanak. Semmi reakció. Még egyszer. Ugyanaz, sőt, még inkább beleerősítettek. Erélyesebben szóltam, bikkmakk se. Úgy a sokadik próbálkozásomnál már erősen kiakadtam (amúgy sem vagyok mostanában a türelem mintaképe, köszi, hormonok), és igen hangosan szólottam, miszerint:
- Hát nem igaz, gyerekek, kinek beszélek én???????
Bori a válla fölött hátravetette:
- Magadnak.

És vazze, még csak 4, azaz négy éves!!!!!!

Ráadásul az öccse meg ezerrel tanul tőle, most már nem csak azt tudja mondani, hogy "nekem is", hanem azt is, hogy "nem én voltam", mikor fáradnak, törvényszerűen jön a visítozás, hogy "anyaaaa, a Zsombi megkarmolt/harapott/ütött, vidd el innen, ne jöjjön utánam!!!", Zsombort természetesen nem lehet rávenni, hogy ilyenkor hagyja békén a nővérét, ő egyszerűen közli, hogy "NEM!!!" esetleg "nem én voltam". De úgy ám, hogy még én érzem magam megtisztelve, hogy egyáltalán valami válaszra méltatott. Pffff.

Ki kellett rakni egy naptárlapot, amit x-elgethet, hogy mennyi van még oviig, nem is tudom, melyikünk várja jobban.

Diákmunka

2011-08-16T13:33:00.000+02:00

Csizmáskandúr

2011-08-09T06:17:00.000+02:00

Igen, tudom, baromira le vagyok maradva, de ezt most már muszáj beírni, mert el fogom felejteni.

Szóval van ugye nálunk egy db fiúgyermek, aki igazi parasztgyerekként lényegében csak a gumicsizmájában tudja elképzelni a létet, lehet negyven fok, szikrázó napsütés, ő akkor sem vesz szandált, csakis a csimma, csimma. Roppant ügyesen bújik bele, és nagyon rutinosan rúgja le (!) a lábáról, végül is megértem, lényegesen egyszerűbb a kezelése, mint egy szandálé :) tehát a gyerek alapfelszereltsége, akárhová is megyünk, az egy pár gumicsizma a lábon, illetve minimum egy db traktor a kézben.

Történt, hogy egy nap gyerekátadási hadműveletet végeztünk, mert én mentem kicsit kikapcsolódni. Zsombor elaludt a kocsiban persze, jó szokásához híven miután lerúgta magáról a csimmáját, gyerekeket átadtam ember munkahelyén, de megmondom őszintén, hogy azt nem néztem, hogy a töki lábán ott van-e a lábbeli, vagy sem. Puszi, puszi, elindulok, nemsoká telefon, hogy "A Zsombinak nem volt valami cipője?" "De, csizmában jött... ja, igen, itt is van az anyósülés mögött, bocsi". Eltelt a kikapcsolódás, jövök haza, mivel ugye elég későn aludtak el délután, még igen ébren voltak. Belépek a házba, Bori szalad elém, hogy "anyaaaaa, de jó, hogy itt vagy, úgy hiányoztál", ölelgetés, nyalifali, bújóscica. Zsombor is nagy vehemenciával indult el az emeletről, és a következő üdvözlőmondat hagyta el pici száját:
- Anya, hoztad a csimmámat???????

Otthon, édes otthon :)))))

Készülünk a télre

2011-07-16T22:02:00.002+02:00

Egy kis ízelítő...

Egy kis ízelítő a "nyaralásról"

2011-07-15T23:50:00.004+02:00

Szerintem majd lesz részletes beszámoló is, de addig is pár kép:

A XXI. század gyermeke

2011-07-15T11:09:00.000+02:00

Bori rohangál reggel a telefonommal, fényképez.
- Hahó, anya, egy nagy vigyort kérek! Köszönöm!..... Most a fiús-férfit is lefotózom - apa, apaaaa! Köszönöm!........... Most a kis fiús-férfiről is egyet - Zsombi, csííííííz! Köszönöm!............ Na, és most kirakjuk a blogra!

:))))

Új év, új szerelmek

2011-07-09T12:12:00.000+02:00

Most, hogy ismét öregedtem, két új szerelem lépett be az életembe.

Az egyik a Kindle. Igazából sok szót nem akarok rá "pazarolni", mert felesleges, egyrészt mert nálam sokkal szakavatottabb emberek írnak róla sokat-sokat-sokat-sokat a neten, másrészt meg mert úgysem lehet ömlengés nélkül :) és hát imádom, nagyon remek kis kütyü, már az első 5 perc után nyúltam a felső sarokhoz, hogy lapozok :)))) és a lámpás tok is remekül szuperál, nem bántam meg, hogy ezt vettem vele. Nem sok minden van még rajta, de ez nem zavar, mert úgysincs temérdek időm olvasgatni, viszont így is 8 könyvet hordok egyszerre a táskámban, minimális térfogat és súly mellett, és jelen helyzetemben (meg táskapakolási szokásaimat figyelembe véve - aka addig pakolok, amíg fér, és általában FILO rendszerben) ez több, mint kielégítő :) és hát ez a mennyiség igen gyorsan nőni fog.

A másik pedig tegnap érkezett, és ő az. Már egy ideje filóztam rajta, hogy kéne, nem kéne, kéne, nem kéne, a neten ugye olvas az ember hideget-meleget a gőztisztítókról, de aztán egy általam kedvelt és hitelesnek tartott személy leírása az ő kis játékszeréről meggyőzött. Nem, nem vártam csodát, nem vártam, hogy bekapcsolom, és minden kosz sikítva elrohan (még ha a reklámok ezt is sugallják :) ), azt vártam, hogy a nehezen elérhető, máshogy nem nagyon takarítható ficakokból kinyomja a gányt, meg hogy a makacs foltokat fellazítsa annyira, hogy nagyobb meló nélkül letörölhessem őket. És bizony, ezeket a várakozásaimat eleddig maximálisan teljesítette. Sőt, a kocsi üléskárpitján véghezvitte magát a csodát, vagyis a kölykök által odavarázsolt káoszt (vagyis inkább mini biológiai kísérleti és megfigyelő állomást) minden más általam ismert módszerhez képest minimális erőbefektetéssel - vegyszer nélkül - eltüntette! Megdöbbentő, tényleg. Mondjuk tény, hogy jobb lett volna nem a napon álló kocsiban gőzölődni, de hát ez nem a gép hibája :D

Szóval ezen a héten folyamatosan esek egyik ámulatból a másikba, igen remek hét ez eddig :)

Az inverz charlotte - a célnak megfelel :)

2011-07-08T06:53:00.000+02:00

Voltam tegnap itt (köszi, Eszter :) ), és nagyon-nagyon klassz volt!! A charlotte már régóta izgatta a csőrömet, de valahogy sosem volt érkezésem megcsinálni, a tanfolyamon meg nem készült, mert nem vizsgaanyag, vagy mi. Így aztán felkerült ez is a "majd ha nem lesz öt éven aluli a családban" listámra, ellenben a fenti lehetőség pont kapóra jött, ki is használtam :)

Három féle krémmel készült, málnás-fehércsokis, fehércsokis, tejcsokis, és igazából a sütögetésre is érvényes, ami a hordozókendőre: el lehet tötymörögni videókkal, meg leírásokkal, még sikerélménye is lehet az embernek, de felbecsülhetetlen, ha valaki személyesen adja át az infót, a tudást, és a pici apró praktikákat, amik se írásban, se videón nem jönnek át :) Természetesen a terhesség erős IQ csökkentő hatását elég nehéz kiküszöbölni, ezért lett az én tortám inverz: a roládhoz a lekvárt na persze hogy a piskóta másik oldalára kentem, mint kéne :D A "célnak megfelel" pedig az óra mottója lett az egyik piskótalap elkészülte után, aminél kétségek merültek fel, hogy vajh jó lesz-e, erre jött ugyanis a szakértő válasz, miszerint "a célnak megfelel" :) innentől minden kétséges dologra ráhúztuk a mottót, és teljesen tökéletes tortát születtek - de legalábbis a célnak megfelelt mind :D

Mivel az alkalom szerdán volt, és amúgy is jót tett a tortának egy éjszaka a hűtőben, gondoltam, akkor ezzel meg is van a szülinapi tortám, ilyen még úgysem volt, hogy magamnak sütök. Igencsak nagy elégedettséggel lapátolta mindenki befele.

És azt már meg sem említem, hogy kaptunk Miele-s kötényt, amit hazahozhattunk, így aztán most már nekem is van Miele cucc a konyhámban :DDD

Köszönöm Vilinek a remek hangulatú és nagyon tanulságos órát!

Na ez biztos :)

2011-07-04T18:29:00.000+02:00

- Kérek még krumplifőzeléket!
- Tessék. Már nem olyan forró, mint az előbb, de azért vigyázz!
- Már nem meleg?
- Annyira nem, mint az előző tányérral volt, de azért fújni kell még szerintem egy kicsit.
- Tudod mit, kiveszek a kanalammal egy kicsit, megpróbálom, és vagy hideg lesz, vagy meleg.

:)

Turbo

2011-07-01T19:13:00.000+02:00

Olyan, mintha valaki megnyomta volna a turbo gombot kicsi fiamon.

Iszonyatos iramban fejlődik a beszéde, nem hord éjszakára pelenkát (és amióta van annyi eszem, hogy felviszem reggel a bilit, már az a probléma sem áll fent, hogy nem jut el a vécéig :) ), nappal se nagyon, csak ott még problémás a ruhaviselet, nulla mell, és természetesen mindez a turbó üzemmód a hisztikre is vonatkozik. Igazán megkapó látvány, ahogy elkezd üvölteni, majd egyszer csak se szó, se beszéd, eldobja magát hasra, és úgy marad, ofkorz tovább üvöltve, az altalajtól teljesen függetlenül :) vagy B verzióként szintén üvöltve mindent a földhöz vág, ami a keze ügyébe kerül. Na de hát egyrészt a nővéréhez képest még sehol sincs, másrészt meg mit akarok, hát mingyá 2,5 éves, csoda, hogy eddig húzta a hardcore dackorszakot :)))

És továbbra is fenntartom azon véleményemet, hogy a (z aránylag) kis korkülönbséges felállásban nem az a legfárasztóbb és legfrusztrálóbb, mikor egyszerre kéne hat dolgot csinálnom, mert az egyik ezt szeretne, a másik azt, közben az egyik kiborít ezt, a másik elesik, stb (és még csak ketten vannak), hanem az, hogy napok, hetek, hónapok telnek el úgy, hogy nem tud az ember végigcsinálni valamit egyvégtében, hogy egy 10 perces meló simán elhúzódik fél-egy órát, hogy épp nekikezd valaminek, amikor azonnal rakhatja is le, hogy amint leül, állhat fel, amint vécére megy, valami balhé van, amint megcsinált valamit, csinálhatja újra, stb stb. Valamelyik reggel fél óra volt, hogy _elkészüljön_ a teám - igen, az a borzasztó bonyolult és időigényes művelet, hogy víz forral, bögre elővesz, teafű, forró víz teafűre, ízesítés, szó sincs a tea elfogyasztásáról, pusztán az, hogy a tea egyáltalán fogyasztásra készen álljon. Minimum kétszer forraltam a vizet, és igencsak langyos lett, mire az ízesítésig jutottam. Szerintem azt, hogy hosszútávon folyton megakasztunk valakit az elvégzendő dolgaiban, simán fel lehetne venni az igen hatékony emberkínzási módszerek közé...

(ezen poszt közben csak a teraszt beborító hungarocellgolyócskákat kellett eltüntetnem - kicsit skizo dolog a teraszt porszívózni -, mert ezek találtak egy darab hungarocellt, és úgy tűnik, eddig nem sikerült megértetni velük, hogy azt nem maceráljuk, meg a kutya által szárítóról lerángatott ruhákat kellett visszarámolnom a szárítóra. Öröm, boldogság.)

Kakas

2011-06-29T22:06:00.002+02:00

Ismét gyarapodott a farm, mivel Zsombi szeretett volna egy kakast így be kellett ruházni egy kicsit. Elvileg van köztük kakas is a Zsombinak és lesz majd tyúk meg csirke a Borinak, valamint tojás Macnak a sütikhez, és ha a Cicónak is mázlija lesz akkor fehér tojáshéj csak hogy semmi ne vesszen kárba.

Zsombor kezd beindulni :)

2011-06-23T07:37:00.000+02:00

Tegnap este vacsihoz ülés.
Apa: Zsombor, hol ülsz? (értve ezen azt, hogy az asztal körül melyik helyre pályázik épp a fiatalúr)
Zsombor: Széken.

Tök igaza van :))))

A szokásos

2011-06-21T12:16:00.000+02:00

Azért történnek dolgok tortafronton is hébe-hóba :)
Ím.

A (majdnem) monokrómok, egy csajos, egy pasis.

A nagyon szívatós diabetikus csokis (azért csak a marcipán az én területem, no. Bár biztos érezte ez a francos csokigallér, hogy nem ő volt az A terv, és azért lett ilyen. És igen, az ott valaki ujja nyoma az ojjektíven, jessz):

A rózsaszín csajos - és ezzel megvan a mesterhármas, ezzel ugyanis Kata mindhárom gyermekét "lesütöttem" már :)

És a hatalmas. Ez eddig abszolút rekord nálam egybeborításban, az alja 40x35 centi körül van. Egyszer valahová összeírtam, mi minden ment el bele, de már nem tudom, hová, mindenesetre tisztességes mennyiség volt mindenből, kb. mint egy esküvői torta. Reméljük, nem ez volt a helyi ÖTE utolsó szülinapja...

És asszem, ennyi történt mostanában.

Munkamegosztás

2011-06-21T11:13:00.000+02:00

Bori nézi, ahogy rámolom össze a teraszon a játékokat, egyebeket.
- Bori, megkérdezhetem, hogy miért egyedül pakolok, mikor ehhez a kupihoz aztán végképp semmi közöm?
- Igen.
- Akkor miért egyedül pakolok?
- Hát mert sajnos apa nincs itthon.

Tökéletes interpretációja az "értem én, de leszarom"-nak.

Időzítő

2011-06-20T01:01:00.000+02:00

Én nem tudom, ki rakta az időzítőt kisebbik porontyomba, de két esetben biztos lehetek benne, hogy akármikor is aludt el és akármennyire is fáradt, fel fog ébredni. Az első, ha leülök enni. A második, ha a tortakészítésben eljutok oda, hogy már csak kb. 10 perc kell ahhoz, hogy készen legyek. Egy utolsó flincflanc, vagy kis virágok felszórása, esetleg még pár darab gömböcske - és akkor Zsombor csalhatatlanul felébred, valós időtől függetlenül.

Azért most már kicsit bosszantó jelenség.

Na de sebaj, lesz még kamasz, és fogom én sokkal rosszabb időpontokban is ébreszteni, pedig akkor már nem fogja akarni, muhahaha!!! >:)

Traktorszerelősegéd

2011-06-18T18:07:00.004+02:00

Mert ugye apának segíteni kell. Álló képen jobban kijönne az összhatás, de annyira elfáradt, hogy muszáj volt leülnie :) azért felhívnám a figyelmet a jobb lábán található, kvázi elvágólagos csíkra - addig ért a gumicsizma :))) utána az egész gyereket átdörgöltem ultradermmel, de még így sem lett tökéletes az eredmény :) Mindegy, koszos gyerek a jó gyerek :D

Utolsó

2011-06-17T14:54:00.000+02:00

Ma van az utolsó nap az oviban. Borinak mondtam reggel a kocsiban, hogy ma kell még menni, aztán jó darabig nem találkozik se óvónénivel, se gyerekekkel, mire ábrándozva megjegyezte, hogy de neki hiányozni fognak az óvónénik.

Mikor szeptember elején szó szerint letépték rólam az üvöltő gyereket, nem is mertem még elképzelni se, hogy így fog végződni ez a tanév.

Nagyon nagy lány lett, óvónénik is szeretik, meg ő is őket, a gyerekekkel is többé-kevésbé kijön, de ha úgy adódik, egyedül is elszórakoztatja magát, ha egy falevél van kéznél, akkor azzal. Nagyon sokat ügyesedett, nagyon sokat okosodott, és olyan jó figyelni, ahogy nyílik ki neki a világ, még ha ez magával hozza a pónikat, meg a "beszéljünk a Jézuskával, hogy nekem beszélő baba kell karácsonyra" témát is :). Még empátiában is hatalmasat fejlődött, mikor Lezúziusz megbetegedett, és ő itthon volt nevelés nélküli munkanapból kifolyólag, egy fél napon keresztül ült hátul a karámban tök nyugodtan, ölében a kiskecske fejével, és simogatta, meg etette cumisból.

És ősztől már nem is kiscsoportos, hanem középsős lesz!

Mikor nőtt ez a gyerek ekkorára???

Összegzés

2011-06-16T08:43:00.000+02:00

Összegezve a tegnapi napot - meleg, két kiskorú itthon, hasnövekmény, duci boka, lsd. meleg - úgy érzem, hogy rohadt hosszú nyarunk lesz.

Francba.

MVP

2011-06-15T18:24:00.000+02:00

- És mondd csak, Bori, hogy tervezed letakarítani a teraszról meg az asztalról a homokot, amit odahordtál?
- Hmmmm.... sehogy.

Végül is tök igaza van, őt nem zavarja, ráhúzza a másvalaki problémája pajzsot - mint ahogy tényleg másvalaki problémája, ugye :) jelen esetben az anyjáé - és részéről el van boronálva a dolog :)

(egyébként meg olyan vagyok, mint az őszilégy, nem tudom, hogy a fogyó hold, vagy nem elég alvás, vagy szimplán a meleg, vagy a tegnapi rohangászás, de a mai nap hőstette az volt, hogy ki- meg berámoltam a mosogatógépet. Kb. ennyire érzem képesnek magam, itt a vége, kampec, és ezek a bidesek még aludni sem voltak hajlandók itthon, pedig kidőltem volna velük szívesen. Kérnék két nap szabit, ha lenne :) )

Fiona

2011-06-08T12:10:00.002+02:00

És végre-végre-végre elkészült, Fiona's top, sokkal gyorsabban is elkészülhetett volna, de hát kalapot is kellett közben, meg embernek kütyütartót, meg volt, amikor csak simán nem sikerült hozzájutnom. De nagyon remek minta, egyszerű, gyors, és szuperaranyos, könnyű, szellős, így pamutból igazi nyári darab, már megbeszéltük, hogy Jankának is csinálok majd egyet kicsiben, és akkor nyomhatják egyformában :))) (de azt már körbe fogom kötni, egyrészt mert utálok széleket összevarrni, másrészt mert akkor még gyorsabb és egyenletesebb lenne, nem fogna vissza az a sok fordított sor :) )

(Barka Bóbita, 3 és 3,5-es tű. És majd próbálok valami épkézlábabb fényképet is csinálni, de ovibamenés előtt ennyire futotta :) )

Még mindig szőke

2011-06-07T14:23:00.002+02:00

Döcögünk hazafelé, az egyik ovistársa is a mi hegyünkön lakik, csak jóval lejjebb. Már rég elhagytuk a házukat, mikor Bori megszólal.
- Elhagytuk már a Dávidék otthonát?
- El.
- Mi? Nem?
(hangosabban)
- EL!
- Neeeem?
(még hangosabban)
- MONDOM, EL!!!!
- Igeeeeeen??
- Igen.
- Miért?

Áháhááhávááááááááaaaargh!!!!!
:)

Vááháháá

2011-06-03T19:29:00.001+02:00

Bori eléggé random módon rakosgatja össze az építőjátékot, végül marokra kapja a művet, és így szól:
- Anya, ez egy piszkoly! Piszkollyak vele? Tyű-tyű-tyű!

Szegény hátrányos helyzetű :DDDDDDDD

+1: krumplifőzelék volt vacsira, Bori kérte a babérleveleket, majd kaja közben nagy csodálkozva kihalászta őket a következővel:
- Hú, nézzétek, babérlevelet küldtek nekem!

Szaporodunk Ver B2.1

2011-05-29T22:48:00.002+02:00

És igen ismét, szaporodott az állomány. Már azt hittük nem is sikerült Jancsinak és Juliskának egymásra találniuk, mert nem nagyon akart jönni a bizonyíték, de a gyereknapi fagyizásból hazaérve a következő kép várt minket:

(A képen Juliska és egy kicsi bari van)

Az Indiánok szerint hosszú lesz a tél…

2011-05-29T22:43:00.002+02:00

Így mi is készülődünk:

Tudományos nevelés :)

2011-05-28T22:57:00.000+02:00

Van ugye a pszichológiában egy olyan dolog, hogy nemi szerepek, meg hogy azok mennyire tanultak, és mennyire genetikailag kódoltak. És hogy bizony lényegében már a gyerek születésekor megkezdődik az ő nevelése a nemi szerepének a társadalom által elfogadott/elvárt feladataira, kvázi sztereotípiáira, és hogy bizony nem feltétlen rossz dolog ám, ha a gyerek az ellenkező nem szerepeit is "eljátsza", nem lesz ettől semmi baja, viszont sokkal gazdagabb lesz a személyisége (gondolom, most ehhez jobban értők csomókban tépik a hajukat, bocsánat).

Így aztán mivel a lányt sem kergettük le vasvillával a traktorról, igazából ha nehezebben is, de megállom szó nélkül, mikor az öccse belereklamál a hajába pár hajcsatot, fogja a nővére rózsaszín póniját, beül a gép elé, és hangosan kiabálva követeli Eperkét, hogy aztán hol tátott szájjal, hol táncikálva-tapsolva nézze.

Éljen a tudomány :)

Félreértések reggele

2011-05-27T09:04:00.000+02:00

Itthon van az uram szabin, reggel csináltam két bögre teát, az enyémet az én egeres bögrémbe, amit még tőle kaptam a 19. szülinapomra, valamikor az ántivilágban, az övét egy másikban. Nem tudom már, mit csináltam, mikor hallom a konyhából a kérdést, hogy melyik az övé. Mondom, az enyém az egeres, abban van kanál is, de semmi különbség a kettő között. Na jó, eltelik kis idő, gondolom, most már ihatóra hűlt a tea, odamegyek az egereshez, jól becitromozom, édesítő (teljesen rá vagyok kattanva a menzateára, ne kérdezzétek, miért :) ), otthagyom még kicsit hűldögélni. Közben ember ki a konyhába, és felhangzik a kérdés:
- Miért tettél a teámba citromot????

:)))))))))
Tanulság: reggeli tea előtt, csivitelő gyerekekkel, folyó csapokkal megspékelt akusztikus környezetben ne bízzunk a hang levegőben való terjedésében :))

Gratuláció

2011-05-27T09:00:00.000+02:00

Ezúton szeretnék gratulálni emberemnek, aki a hirtelen felindulásból elkövetett megyei lépcsőfutó versenyen a legjobb önkéntes lett. Hipphipp, és éljen, és fantasztikus vagy :)
(és szeretlek is, de nem elsősorban nem ezért :) )

Élménybeszámolóval, videóval, miegyébbel majd jön ő, ha akar.

A belém vetett hit

2011-05-23T20:12:00.001+02:00

Bori hülyéskedik Jankával, vagy Jankának, nem tudom, melyik a jobb kifejezés :) szóval puszilgatja, meg simizi a hasamat, meg kurjongat be neki, meg hozzáteszi a fülét. És csacsog, csacsog, csacsog, csacsog.
- Anya, ha a Janka megszületik, fiú lesz, mint a Zsombi?
- Lány lesz? Igen? De akkor kell még egy fiú!
- Köszönöm, hogy megsütöttétek nekem a Zsombival a csokis kekszeket. De ugye a Janka is segített?
- De ha megszületik a Janka, neki is legyen szandija, lééééécccciiii!!! (ma voltunk szandikat venni nekik)
És a vége, amiért imádom, és amiért minden gyerek imádnivaló, mert soha senki nem lesz már ebben az életben, aki ilyen fantasztikus dolgokat tételez fel az emberről :) Odateszi a fülét a hasamhoz, majd felsikkant:
- Juj, most egy jó nagyot nevetett!! Hihi, most együtt nevetünk! Figyelj csak anya, ha odahajtod a füled a hasadhoz, te is hallod ám!!

És fel sem merül benne, hogy nekem ez a mutatvány nem igazán menne :DDDD

És kettő is van belőle! :)

2011-05-22T19:35:00.002+02:00

http://www.boutiquemarathon.com/accessoires/2365-btons-exclusive-clip.html

És imádom. Tudom, hogy nem mindig a méret a lényeg, de hogy micsoda csodát tud tenni 2,5 centi.... hihetetlen :)))

Kalap

2011-05-19T12:03:00.000+02:00

Voltunk ma az OEPnél Zsombival. Ő vigyázott a sorszámpapírra, amit oda kellett adni a néninek, aki tök jó fej volt, és csinált neki egy cserepapírt egy jegyzetfecniből, pecséttel meg aláírással, meg minden. Vissza a kocsihoz is ott lobogtatta a kezében a fiatalember a papírt, majd amikor vettem le a hátamról, és már szemben volt velem, fogta, és a homlokomhoz nyomta, majd közölte, hogy "kalap". Én meg, hogy úúúú, de szuper kalap, és akkor most szép vagyok? Mire ő jól megnézett, bólogatott, ide-oda billegette a fejét, vigyorgott és karatyolt hozzá valamit, majd lenyomott két nagy cuppanós puszit, és tovább gagyarászott.

Én meg egyszer úgyis meg fogom zabálni, az lesz a vége :)))

Idill

2011-05-18T00:46:00.000+02:00

Ovi után kirajzottak még a gyerekek. Bori éppen megunta kicsit, és bejött, én is berohantam pisilni, meghagyva a lánynak, hogy ha esetleg az öccse visít, akkor intézkedjen (Gubanc néha beáll az ajtóba, és akkor nem fér be mellette a fiatalember :) ). Semmi nem történt, méla csend, minden oké. Lány bent marad, én kimegyek a teraszra, és a következő kép fogad:

Zsombor ül a homokozó szélén, Gubanc előtte "jajanyám, de kivagyok, már feküdni is alig bírok" pózban keresztben előtte a homokozóban (kvázi majdnem kitöltve azt :) ), és Zsombor nagy vehemenciával lapátolja a teljesen mozdulatlan kutyára a homokot :DD

Vérebünk van, hiába no :))))

A nap vicce

2011-05-11T15:17:00.001+02:00

Van az Ügyfélkapu nevű e-intézmény, amit ugye arra találtak ki, hogy a kellőképpen behálózott állampógár ügyes-bajos hivatali dolgait, amelyek nem igényelnek személyes jelenlétet, el tudja intézni elektronyikusan, kvázi egy, személyes megjelenés az okmányirodában sok-sok személyes megjelenést kivált, hiszen onnan az Ügyfélkapun keresztül, az ő saját fiókjából küldött dokumentumok hivatalosnak számítanak. Még az APEH (tudom, NAV) is elfogadja az szja bevallást Ügyfélkapun keresztül, pedig nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy ők aztán mindent tizenhatszor ellenőriznek, átnéznek, pótoltatnak, stb, stb.

Gondoltam, haladok a korral, be is vagyok hálózva eléggé, úgyis aktuális lesz idén is az szja is, meg gyest is kell igényelni, amit szintén lehet elektronyikusan, Ügyfélkapun keresztül, kényelmesben itthonról, hát megcsináltattam az én kis fiókomat, bementem okmányirodába, aláírtam, stb, stb, aki csinált már ilyet, tudja. Majd, nagyon rutinosan, még a gyed lejárta előtt elindítottam a MÁK-nál a gyes igénylést, kihasználva, hogy nagyon jó elektronikus felületük van a dologra, fel lehet tölteni az iratokat, nagy piros betűkkel szól, ha valami hiányzik, addig nem is engedi elküldeni, míg nem smakkol minden. Megcsináltam, elküldtem, még február végén. Innentől a MÁK-ról nem hallottam semmit. Mivel se határozat, se hiánypótlásra felszólítás, se pénz nem érkezett, gondoltam, utánakérdezek így május közepe táján, hogy na mivan? Nem baj az, ha még mindig nincs pénz, csak mondjanak valamit, hogy miattam vagy miattuk. Kedves hölggyel beszéltem, mondom neki, hogy Ügyfélkapu szerint ez a dolog már le van zárva, van neki érkeztetési száma, iktatószáma, ügyintézője. Kiderült, hogy ő nem is látja a rendszerben. Fasza, mindegy, ígérte, utánanéznek.

Ma felhív egy másik kedves hölgy a MÁK-tól, hogy hát elnézést, meg minden, hiánypótlást indítottak az ügyben. Gondoltam magamban, hogy vajon mi hiányozhat, nem ment fel valamelyik doksi mégsem, vagy mi? De a válaszra álmomban sem gondoltam.

Az általam az Ügyfélkapun keresztül, a saját fiókomból, a MÁK hivatalos oldalán, az ő programukkal kitöltött és feltöltött elektronikus igénylésről hiányzik - figyelem, dobpergés, tarararammmm - AZ ALÁÍRÁS!!!!!!

Merthogy nincs ott (hogy lenne?) az aláírásom (amit az Ügyfélkapus cucc elvileg kivált, ugye), ezért az igénylőlapot töltsem le, nyomtassam ki, írjam alá, és KÜLDJEM BE POSTÁN (!), mert lehet, hogy a NAVnak jó az Ügyfélkapun benyújtott adóbevallás, de a MÁK-nál kell az sk aláírás.

Most arról már nem is értekezek, hogy február 25-e óta - na jó, legyünk megengedőek, 30 napos ügyintézés, március 25-e óta - erről miért nem lehetett küldeni egy rühes levelet, hogy te marha, ííírjááá alá, esetleg írni egy mondatot a honlapon, akár hangyafülnyi betűkkel, hogy az igénylést kérjük postán is benyújtani - bár akkor még mindig marad a kérdés, hogy mire jó az Ügyfélkapu szerintük? -, még csak nem is az bosszant, hogy eddig nem utaltak egy fillért sem, mert hát majd legfeljebb egyszerre kapok sokat, és szerencsére nem gázszámlára kell, pusztán egyrészt a háttérben meghúzódó elv csapkodja a biztosítékot, másrészt meg maga a helyzet abszurditása szórakoztat végtelenül.

Lehet, azt kellett volna mondanom, hogy "de kérem én aláírtam, a monitorom jobb alsó sarkában még most is látszik."

E-kormányzat, az vazze.

ÁPDÉT: a kisebbik baj az, hogy nem volt aláírva. A nagyobbik, hogy az a nyomtatvány, amit az ember a MÁK oldalán tölt ki elektronikus leadásnál, nem tartalmazza a munkaidőre vonatkozó nyilatkozatot. Ez ugye aránylag új dolog, hogy nyilatkozni kell, hogy a gyes mellett nem dolgozom többet, mint a törvényben megengedett heti 30 óra, ha jól tévedek, "csak" 4,5 hónapja van érvényben. A letölthető, kitölthető, postázható kérelemben már benne van, az elektronikusnál még nem cserélték. Jelezni természetesen ezt sem lehet sehol, szívjon az állampógár, ha már egyszerűsíteni akarta az életét. Dáneksőn.

A természet bölcs

2011-05-10T19:40:00.000+02:00

Mert mikor azon filózok a konyhában állva, hogy mi a fenéért csinálok lecsós szeletet (jófajta házi lecsóból) epediéta közepén a családnak vacsira, és hogy vajon ha egy kanállal rácsórok a rizsemre, nagyon meg fogom-e bánni, a már nagyon erősen kerengő kísértést igen egyszerűen elzavarja. Konkrétan olyan hígfosást küld, hogy még az üres rizst is háromszor meggondolom, nemhogy némi lecsóval kacérkodjak.

A természet végtelenül bölcs :D

Janka

2011-05-09T17:55:00.000+02:00

Nos, úgy néz ki, hogy a harmadik ded is lány lesz, nőuralom alá kerül a birtok :) legalábbis dr HK szerint, neki pedig elhisszük.

Bori már közölte, hogy oké, hogy most lány lesz, mert nincs fütyije, de miután megszámolta az ujjain, hogy hogy is állunk akkor, felvetette, hogy kéne még egy fiú :)))) mondtam, hogy ezt majd még megbeszéljük, előbb Janka bújjon ki :) és szerencsére azt is elfogadta balhé nélkül, hogy nem Kati, ahogy ő hívta eddig, hanem Janka. Pedig már készültem egy "doktor néni azt mondta, hogy lány, és Jankának hívják" kamuérvvel, de nem kellett bevetni :D

Janka pedig amennyire tudni lehet, jól van. Minden mást majd idekint :)

Egyéb híreink

2011-05-06T11:53:00.000+02:00

És most már tudom, milyen a Tétényi sürgősségije (maxiriszpekt nekik), meg azt is, mi történik egy közúti balesetnél. Igazából egyik gyakorlati tudásra sem vágytam nagyon, de ha már így esett, így esett.

Summa summárum még mindig jól vagyunk, csak néhány tapasztalattal gazdagabban :)

Szerelem

2011-05-06T08:07:00.000+02:00

Bori és Zsombor sokszor megölelik egymást (sokszor meg ölik, de az máskor van :) ), ilyenkor szoktam mondani, hogy "ejj, de nagy a szerelem".

Ma reggel is összeölelkeztek a lépcsőnél, mielőtt lejöttünk. Bori:
- Na, anya, nagy a szerelem?
- Igen, bizony
- És ha majd megszületik a másik tesónk, és akkora lesz, mint a Zsombor, akkor majd hárman ölelkezünk össze, és akkor HATALMAS lesz a szerelem!!

:))

Zsomborszáj

2011-05-01T12:57:00.000+02:00

Lassan itt az ideje bevezetni ezt a címkét is, pedig azért annnyira még nem beszél :) de hát valahol el kell kezdeni.

Öltöztetem reggel, mennek hátra fejni. Adom rá a pelenkát, mondom:
- Mentek hátra apával?
Bólogat.
- A kecskékhez?
Erre rám villant valami "nooooormális vagy?" pillantást, megrázza a fejét, majd:
- Tratró!

Ja hát igen, ki hova megy :) és hogy is feltételezhettem, hogy ő a kecskékhez???

Boji

2011-04-27T14:06:00.000+02:00

És végre eljött az idő, amikor Borit az öccse nem csak egy egyszerű "Bőőőő"-vel jelzi, hanem rendesen kimondja, hogy "Boji". Sőt, néha "Bócsi". Éljen :)

Kezd beindulni a beszélőkéje, nem mindent lehet még felismerni, de mindennel próbálkozik :) és olyan zabálnivaló, ahogy figyeli a szánkat, hogyan mondunk valamit, és próbálja utánozni :D

Hálivúd

2011-04-21T12:45:00.000+02:00

Megkísérlem dióhéjban összefoglalni a kiesett időt :) A poszt azért kapta ezt a címet, mert lesznek benne édibédi gyerekek, meg édibédi kutya, meg édibédi egyéb állatok, idill, giccs, meg mifene, és minden képekben. Jó, nem mozgóképekben, de akinek ez hiányzik, az rángassa a monitort ide-oda, miközben olvas :)

Próbálok azért némi időrendet tartani, bár nehéz lesz, lehet, inkább tematikusan megyek. Majd kiderül a végére, hogy sikerült :)

Szóval, bevezetésképp ezt még télen lőttem, hazafelé. A hozzánk vezető utat - minőségét leszámítva - nagyon szeretem, ősszel pl. tök olyan érzése van az embernek, mintha a GYU filmbe keveredett volna, és éppen kiesett az Útra a haverjaival... nagyon szép szokott lenni. Télen viszont ilyen:

Na, de evezzünk kevésbé költői vizekre.

Van ugye nekünk egy kutyánk. Mostanában így néz ki:

És még mindig azt hiszi, hogy tök jó barátok a macskával :) Szegény Panyók kevésbé élvezi ezt a kapcsolatot. Onnan tudjuk, hogy a kutya játszott vele, hogy a macska fénysebességgel rohan, csöpög a kutyanyáltól, és amint biztonságosnak ítéli meg a kettőjük közti távolságot, ezerrel dörgölőzik a földhöz-fűhöz-akármihez :)) Nem, Zsombor a képen nem a szurkoló tömeg, a sorát várja a macskaszeretgetésnél, csak hoppon maradt, miután Panyók a menekülést a fentebb leírtaknak megfelelően valósította meg :)

Gubanc egyébként a gyerekekkel is nagy haver. Pl. megtudtam, hogy fogy el az egy hónapra előre megvett jutifalat lényegében 2 nap alatt :D (erről videó is van ám, megkapó, ahogy Szőrmók kapitány végtelen óvatossággal falatozik a töki kezéből :) ) Persze vannak néha nézeteltérések, de ezek leginkább a méretkülönbségből adódnak - Gubanc több, mint 40 kiló, Zsombor tizedannyi, magasságra meg kb. egyformák, tehát Gubanc ha csak barátságosan megáll előtte, a töki akkor is felborul a lendülettől :) egyébként meg úgy szokta elhessegetni magától a kutyát, mint más a legyeket.

Bori pedig kicsit bipolár módon kötődik a kutyához. Vagy visít, hogy "jááááj, a Gubi, anya, fogd meeeeeeg!!!!" akkor is, ha a kutya x méterre tőle hever a fűben, máskor meg majd elcsöppen, hogy "Gubanc az én öreg barátom, kiszkutám!" Jó példa erre a homokozó, aminek ugye megnyitottuk a szezonját, és mint kiderült, mindhárom kölyök igen élvezi :) Mikor Gubanc először beszállt melléjük, Bori éktelen visításba, Gubanc meg éktelen ásásba kezdett, ugye a tél folyamán jól összeállt a homok. Mondtam neki, hogy nyugi, a Gubi csak segít neki fellazítani a homokot, üljön kicsit odébb, oszt csókolom. Bori szemléli a munkálatokat, majd pár perc múlva már lelkesen biztatta, hogy "Ez az, kiszkutám, ez az, Gubi, ássál nekem még egy kicsit! Ügyes vagy!" :)))

Kiszkutám :)

És akkor az egyéb édibédi állatok. Mindenki meglepetésére Thelma is viselősnek bizonyult, és egy szép napon le is ellett. A jelek szerint végre lány került a nyájba. Bori volt a névadó, közölte, hogy a kiskecskét úgy hívják, hogy Lezúziusz, mert az lánynév. Úgyhogy Pörkölt és Desiato mellett most már Lezúziusz is a kiskorú kecskék bandájába tartozik :)

(ők Louise és Desiato)

És akkor gyerekek. Zsombor is belépett a hordozó apukák sorába :) igaz, ő még elég sajátosan oldja meg a feladatot, de lényeg a kreativitás :)

Aztán az új évszak új sapkával is jár, ugye, szar ügy, ha az embernek egy sapkamán anyja van :) Iszonyatosan tetszett a Struan mintája, beszereztem, megkötöttem. Első próbálkozásra rövidre :D

De szerencsére a kötés könnyen javítható, már ha van az embernek lelkiereje visszabontani :) szóval kijavítottam. És nagggggyon vagány benne! (Borinak is készült egy, csak almazöldben, az először óriási lett, aztán jó, de arról meg nincsen képem. Pedig neki is nagyon jól áll.)

A Gusztiék öregedésére rendezett kiránduláson is ezt viselte. A botok pedig anya új barátai, illetve ezek nem, mert ezek kölcsönbotok, de majd csak lesz saját is egyszer. Addig is élvezem, hogy gyalogolok, gyalogolok, és nem fáj a térdem utána :) (viszont igen mókás, hogy edzés után a tricepszemben van izomlázam :D)

Bori időközben teljesen csaj lett, minden reggel két copfot kell neki varázsolni, ami nem is olyan egyszerű feladat, de azért megbirkózom vele. Ami viszont külön vicces, hogy ez munkaviselet lehet, mert amint hazaérünk az oviból, már kapja is ki a hajából a gumit :)

És még mindig nem adta fel a stylist törekvéseit :) Igen, kérem, azok IKEÁs zacsizáró csipeszek :)))

És az öccsével közösen még mindig lelkesen segít a tortázás körüli tisztogató munkálatokban :)

A tavasz ugye nálunk a naaagy össznépi kirajzás ideje. Zsombor is továbbképződött azonmód traktorilag, megismerkedett a kaszával :) azóta tudja mondani, hogy kasza, sőt, még azt is, hogy tratrakasza. Csak hogy mindenki tisztán lásson :)

És immár ismét lehet aktívan résztvenni az állatállomány terelgetésében. Próbálkoznak is lelkesen, van, aki hatalmi szóval :)

Van, aki gyors kergetéssel :)

És ismét eljött az ideje annak, hogy a traktoron megfáradt legény a fűben, anya subáján heverve aludja délutáni álmát :)

Szóval tavasz van, és tobzódunk. Megyek is kifele tobzódni :)

Ezt vegyem célzásnak?

2011-04-20T17:57:00.000+02:00

Hatalmas szerencsémre Bori a Stahl-féle csokis-zabpelyhes kekszre szavazott a holnap nyusziünnepre a csokis muffin helyett - azért szerencse, mert megfelelő mennyiségű muflihoz nem volt itthon elég vaj, és persze ez mikor tudatosuljon a hülye anyjában? Hát mikor ott állunk puccban a konyhában. Eh. -, így neki is álltunk megsütni. A kisasszonyt beállítottam, hogy kevergesse a már megpirult zabpelyhet, hogy gyorsabban hűljön :) én meg vagdaltam mellette a csokit. Nézi, nézi, aztán megszólal.
- Tudod, anya, én is ilyet szoktam a lányomnak csinálni a nyusziünnepre az oviba, és én is pont így vágom össze a csokit. Csak én szoktam adni neki egy csíkot a csokiból.

Khm, khm, khm :DDDD

Ápolónő

2011-04-16T12:21:00.000+02:00

Tegnap este fürdés után szálltam ki a kádból, Zsombor meg skerázott kifelé a fürdőszobából, mikor is eltaknyolt a küszöbben. Üvöltés, én ugye kicsit akadályozva voltam még, mikor is hallom, hogy Bori már intézkedik. Leültette az öccsét, majd:
- Kutyahááááj, macskahááááj, majd meggyógyul és nem fáááj! Ugye, Zsombor, már nem is fáj?

És Zsombor már nem is üvöltött :)

Zsombor 2

2011-04-16T11:45:00.000+02:00

Szóval eljött a napja annak is, hogy a töki betöltötte a kettőt.
Volt kis ünneplés itthon, meg nagyobb a mamáéknál, ami azért volt nagyobb, mert akkor ünnepeltük emberét és Boriét is (mamáéknak ő kimaradt). Természetesen traktoros torta dukált neki, más eszembe se jutott :D

Igen, az ott egy eke akar lenni a traktor mögött :)

Igazából nem vagyok egyszerű helyzetben, ha írnom kell róla, mert félek, hogy elcsöppenne a képernyő :) még mindig izeg-mozog állandóan, most már próbálkozik a polcra mászással is, a komódot mindenesetre két technikával is kipipálta (fiókok kihúzva, illetve fiókok fogantyúján), még mindig hihetetlenül traktor mániás, konkrétan az első alkalom, mikor puszit dobott, az a trakeszoknak történt, mikor este be kellett vonulni (innen tudjuk, hogy ha valakinek dob puszit, akkor az illető ér annyit, mint egy traktor :D :D), néha én is kapok egy archoznyomást, de igazi cuppanós nincsen, és általában inkább ő tartja a képét :) Borzalmas gazember, de mindezt olyan mosollyal és tekintettel csinálja, hogy elmondani nem lehet, nem irigylem a majdani óvónéniket. Egyre önállóbb, már nem rakhatom be a kocsiba, és ki sem vehetem, majd ő intézkedik (kivéve, ha beakad, vagy fáradt, de egyébként löki el a kezem és visít), ovinál már rég nem hajlandó a hátamra jönni, ő gyalogol, mint a nagyok, és eljött az a pillanat is, mikor városban is inkább gyalogolt, végül is hamarosan úgyis másnak kell a hátam, nem baj az, ha edz :) Az önállósággal együtt jár az emelt frekvenciás akaratérvényesítés, vagy legalábbis annak kísérlete, van kitől tanulnia ugye, a négyéves példa elég erősen előtte van. Ha idebent nincs rajta pelenka, majdnem tökéletesen szobatiszta, de a véglegesítéssel megvárjuk a nyarat, asszem. Egyre többet beszél, mármint érthetőt, immár a szókincs része a kasza :), nyuszi, róka, kulcs, próbál mondatokat is mondani a maga kis kezdetleges módján, nagyon igyekszik, és irtóra aranyosan énekli a Boci, boci tarkát :) Bújós lett, néha jön, befészkeli magát az ölembe, és csak ül, és ül, és egy párszor már azt is mondta, hogy "anya, szeje" :) Mindent megnéz, mindenbe belenyúl, mindent megfog. Ismeri a testrészeit, mármint a fő testrészeket, az anatómia vizsga azért még messze :) Már tudja ő is macerálni a nővérét, nem csak az őt, de azért általában jól eljátszanak. Az új tesóról meg nem nagyon vesz tudomást - már a fokozott bújást leszámítva -, ha rászólok, hogy ugyan, ne a hasamon keresztül másszon már, mert baba van benne, akkor megáll egy pillanatra, hogy "baba", és ennyi, Bori azért sokkal hamarabb és jól láthatóan levette, mi a pálya, mikor Zsomborral voltam terhes.

Fantasztikus egy kölök, imádom!

És hihetetlen, hogy egy év múlva ilyenkor őt fogjuk oviba íratni...

Régi idők tortái

2011-04-15T20:19:00.001+02:00

Témánál maradva :) Na jó, annyira nem régi idők, eddig ezek készültek, amik nem kerültek fel. Nem volt sok, de nem is baj, még mindig előbb alszom, mint a kölykök :) nehéz a terhes hobbicukrász élete, na :)

A busznak készült egy tesója is, de arról nem készült kép. Csak a felirata más :)

Asszem, nem volt több, mármint Zsomborét leszámítva, de az külön poszt :)

(meg)K(é)RTEK

2011-04-15T13:29:00.009+02:00

És hát ilyennek nem lehet ellenállni :) Azt hiszem, ez a maximum, amit kisvakond-ügyileg ki tudok hozni magamból, 3x gyurmáztam, és mivel a harmadik dettó ugyanolyan volt, mint az előzőek, arra jutottam, hogy kész, ennyi, pisztollyal kényszerítve sem megy jobban :) Azért egy jó tanács azoknak, akik ilyesmire vetemednek, NE éjfél környékén álljanak neki :D

Remélem, tetszeni fog az ünnepeltnek, holnap kiderül :)

APG a'la Bori

2011-04-03T13:36:00.000+02:00

Autóztunk anyuékhoz, Bori Annapetigergőt "olvasott" magának. Ím az átirat az oltásos részről, illetve amire emlékszem belőle :)

És akkor megjött a doktorbácsi, egy naaaaagy táskával, és megkérdezte:
- Na, mit kapjon Petike?
(cérnahangon)
- Oltást! Oltást! - kiáltotta Anna.
- Oltást! Oltást! - lelkendezett anya.
(mélyebb hangon)
- Oltást! Oltást! - mondta apa is.
Petike nem mondta, hogy oltást-oltást, mert még nem tudott beszélni.
- Hát jó - mondta a doktorbácsi, és jól megszúrta Petikét.

Szerintem elég furán hatott volna, ha egy baleseti jegyzőkönyvben az szerepel, hogy "sírva röhögtem a lányom meséjén", és asszem, enyhítő körülménynek sem lenne jó, de ez nem tartott vissza attól, hogy sírva röhögjek rajta - főleg, hogy ez még ebben a stílusban folytatódott egy jó darabig :)))))))))

Igen, tudom

2011-03-24T07:56:00.000+01:00

El vagyok maradva, randán, vadászom a képeket, nem jutok géphez, nyakamba szakadt egy halom minden, aminek egy része leszakadt végre, igyekszem, fejben már megvan vagy 10 posztnyi cucc :)

Minden a nomenklatúrától függ...

2011-03-16T21:00:00.000+01:00

Bori elkezdett anyucinak hívni, leírhatatlan hangsúllyal, ami így nekem... hát annyira nem tetszik. Sokadiknál megkérdeztem:
- Muszáj anyucizni, nem lehetnék inkább anya?
- De anya vagy, csak anyucinak hívlak.

A csodálatos 12.

2011-03-05T08:50:00.000+01:00

A 12. hét betöltése tényleg csodálatos.

Az elmúlt három hónap során tegnap ébredtem először úgy, hogy nem úgy érzem magam, mint egy mosogatórongy, amin átment 3 úthenger meg egy elefántcsorda, újra tudok kávét inni, és normálisan enni, meg egyáltalán, kajára gondolni.

Nem tudom, mi lesz ez a gyerek, de biztos nagy mókamesternek készül, legalábbis az eleje az egésznek nagyon vicces volt, haha.

Szuperpótnagyi

2011-02-28T09:36:00.000+01:00

Még mielőtt ömlengenék egy sort az én tökéletes és gyönyörű kétéves gazemberemről, eljött az ideje, hogy eldicsekedjek az igen nagyon szuper pótnagyinkkal :) még az ántivilágban, mikor dolgozó nő voltam, volt nekem egy anyámhelyettanyám kolléganőm. Aztán én elmentem szülni, ő pedig maradt, de a kapcsolatot tartottuk. Aztán mindenféle változások l(r)engették meg a céget, aminek az lett a vége, hogy ő bizony elment nyugdíjba. És azt kell, hogy mondjam, hogy nagyon jól tette :)

Úgy alakultak a dolgok, hogy nekem szükségem lett valakire, akire néha pár órára rá lehet sózni a tökit napközben, és megkérdeztem, volna-e kedve - mivel a fiai egyelőre nem árasztják el unokákkal, szívesen kötélnek állt. Január volt a "beszoktatós" hónap, és azt kell, hogy mondjam, hogy minden reményemet felülmúlta, Zsombor szívesen megy, sőt, még az öltözésre is hipphopp rá lehet venni, ha kiejtem a bűvös mondatot (Megyünk Marikáékhoz! :) ). Azonmód jön, hagyja, és lelkesen karatyol Marikáról meg Csülökről (Csülök a kutyájuk). Mikor ott vagyunk, már tudja, hogy mi a dolgok rendje, megvannak a kedvenc játékok, és hát Csülök hatalmas haver, még ha néha meg is nyalja a képét :). Én szólok, hogy most elmegyek egy kicsit, ő épp csak nem lök ki az ajtón, aztán mikor visszaérek, boldogan-büszkén mutatja, hogy miket csináltak. És általában elég nehéz rávenni, hogy induljunk haza :)

Szóval nagy sikere van a dolognak, aminek én nagyon örülök, és nagyon köszönöm a mi szuperpótnagyinknak a lehetőséget :)

És szuperpótnagyink nem csak a gyerekekkel jön ki jól, mi több, remekül, hanem csodaklassz dolgokat is csinál, úgy egyébként. A kézimunkás szekcijó szíves figyelmébe :)

Gyorsan tanul :)

2011-02-23T13:36:00.000+01:00

Mármint a lányom :) mikor éppen valami piszlicsáré dolgot illetően is nagyon szeszélyes, fel szoktam sóhajtani, hogy "férjhez mehetnél már igazán!".

Valamelyik reggel öltöztetem. Küzdöm rá a harisnyát, de ő valahogy inkább ellenem dolgozik. Kicsit kifakadtam, hogy
- Bori, ne csinálj már úgy, mint aki még sohasem vett föl harisnyát!
Mire ő megadóan hagyta magát, és hozzátette:
- És férjhez is mehetnék, mi?

:))))

Egyébként meg hihetetlenül nagy és ügyes, nálam most a reggelek elég veszélyesek, mert nem tudok még mindig kávét inni, viszont émelygek ezerrel, és kómás is vagyok, szóval elég sokszor túlélésre játszom, minden akármiért, ami könnyít helyzetemen, végtelen hálás tudok lenni. Egyik reggel felkeltek a kicsik, lejöttünk, én elindultam a szokásos köreimre (WC, fürdő, gyerekruhák összeszedése), mire végeztem, Bori már elindított egy mesét az öccsének, és éppen egy székre állva pirítóst csinált a konyhában. Nézek nagyokat, aszondja nekem, "Jó, hogy jössz, kivennéd a vajat a hűtőből?" Összeszedtem az államat, kivettem neki a vajat, figyeltem, ahogy megkeni a kenyereket, felmászik a pultra, kivesz két tányért, rárakja a pirítósokat, lemászik, elviszi, az egyik tányért odaadja Zsombornak, majd leül mellé a másik tányérral mesét nézni, és falatozni kezdenek :) elég döbbenten állhattam, mert csak annyit mondott, hogy
- Na, menjél már a dolgodra!

:))))))))

Persze aztán 10 perc múlva már visítás volt valamiért, és a szokásos küzdelmes öltözködés, de azért megdöbbentő volt így ez a reggel. Ha nem látom, nem hiszem el, komolyan. Nagylány :)

A virslitől a boszorkányig

2011-02-22T07:26:00.000+01:00

Igen, kérem, a farsangról lesz szó.

Eljött az első, intézményi farsang ideje. Jó előre elkezdtem szondázni a lányt, hogy mégis, mi szeretne lenni. Kis töprengés után jött a válasz, hogy "virsli". Oké, anya nagyot nyel, elkezdi fejben tervezni a jelmezt, mert azért lássuk be, egy virsli mégiscsak nagyobb kihívás, mint egy gomba.

Kis idő múlva sikerült úgy irányítani a dolgokat, hogy Túró Rudi szeressen lenni a csaj, anya örül :) és már majdnem beszerzi az anyagokat, amikor is megszólal a hölgy, hogy nem, anya, inkább pillangó! Jó, kicsi lányom, és milyen színű pillangó? Piros. Majd két nap múlva fehér. Mondtam, hogy ez az utolsó szava, mert én másnap megyek, és beszerzem, ami kell hozzá. Lepkeszárnyból kiművelődtem a neten (szeretünk, Martha Stewart :) ), már megvolt, hogy milyen tündibündi fehér pillangóm lesz, mikor is felkelünk, és készülődünk az oviba.
- Na Borcsi, akkor anya ma megveszi a jelmezedhez a dolgokat. Szóval akkor fehér pillangó, ugye?
Megütközés:
- Nem, anya, én inkább boszorkány akarok lenni!!
Anya kezd kicsit szédülni.
- Boszorkány???
- Igen, piros szoknyával!
Pfffff.
- Jól van, de akkor már nincs variálás!
Apa azt mondta, hogy ahhoz, hogy a lány boszorkány legyen, jelmez sem kell, hiszen puszta valójában is adja magát, de hát mégiscsak, na, meg lehet, hogy az oviban tündér :) Vásároltam, otthon rajzolgattam. Lerajzoltam a kalapot is, rajta a lógó pókkal. Persze a lány délután megtalálta.
- Anya, mi ez?
- Ilyen lesz a jelmezed.
- És ez mi?
- Ez a pók, ami a kalapodról lóg lefele.
- Nekem nem kell pók a kalapomra!!!!!
- Jó, akkor nem lesz pók. (és akkor nem kell holnap zseníliadrótot venni, jessz)

Elkezdtem varrogatni (mély riszpekt mindenkinek, aki érdemi kapcsolatban van a varrógéppel), ahhoz képest, hogy milyen béna vagyok a géppel, még csálé sem lett. Megvan a szoknya, felpróbálja, teszi-veszi magát, aztán egyszer csak:
- De én rózsaszín szoknyás boszorkány akarok lenni!!
Nem túl nyugodtan meggyőztem, hogy a boszorkányok NEM hordanak rózsaszín szoknyát. Nem volt könnyű, még másnap reggel is bepróbálkozott.
Farsang előtti este került sor a kalapra, a kartont egyszerűen nem fogta a ragasztó, semmilyen sem, szívás volt ezerrel, persze megint a mérnök mentette meg a helyzetet (szeretlek, szívem). Na de még a helyzet megmentése előtt, úgy este 9 magasságában, mikor már mindenki halál fáradt és nyűgös, és rajtam folyik egy tubus ragasztó, a lány egyszer csak elém perdül, és édibédin közli:
- Anya, mégiscsak kell pók a kalapomra!

Mondjam, vagy mutassam??? :))

Elzavartam mindenkit aludni, és közöltem vele, hogy ha fel tudok kelni hajnalban, lesz pókja, ha nem, akkor nem lesz pókja. Persze fel tudtam, úgyhogy fél hatkor még nekiálltam pókot fabrikálni a kalapra, egész jó lett. És a lány minden állításával ellentétben mégiscsak találtam egy plüssmacskát, úgyhogy azt még rákötöztem a seprűje végére (szegény macska, állandóan fejjel lefelé utazott, ahogy elnéztem :D ). Jellemzően a csajnak az egész jelmezből a bibircsókos orr tetszett a legjobban (éljen a pufifilc :) ).

Reggel próbáltam képeket csinálni róla, de kb. úgy ment, hogy beállítottam, hogy minden látszódjon, "oké, és most nézz rám!", és erre teljes testtel, beállítást felrúgva felém fordult :) és ezt csináltuk n+1-szer, úgyhogy a házi képek olyanok, amilyenek. Várjuk az ovisfotósbácsi képeit (zártkörű a farsang), mert Bori szerint neki nagyon tetszett a jelmeze, és őt fotózta először, aztán majd csak lesz valami használható fénykép a banyáról :)

Szóval ez volt az első intézményi farsang, ha ezt levetítjük több gyerekre, szerintem vagy már január elsején farsangi jelmezt fabrikálok, vagy nagyfogyasztója leszek valami nyugtatónak. Csak remélem, hogy Zsombor nem lesz ennyire hektikus a "mi legyek farsangkor?" témakörben :)